Leírás
Napjainkban két emberkép vált uralkodóvá az európai kultúrában:
1. - materializmus - 2. humanizmus
A materialista szemlélet vagy jól felépített, bonyolult szerkezetű gépnek tekinti az embert, ennek megfelelően a nevelésben arra törekszik, hogy megfelelő viselkedés-programokat tápláljon bele, tehát jutalmaz és büntet, kondicionál, gyakoroltat, szokásokat alakít ki; vagy ösztönlénynek tartja – mint a “többi” gerinces állatot – és ezért ösztöntörekvéseit igyekszik kordában tartani és társadalmilag is hasznossá alakítani. A humanista szemlélet pedig úgy véli, hogy a gyermekben minden lehetőség benne van, ezért hagyni kell – vagy elő kell segíteni – a benne rejlő lehetőségek kibontakozását. Amit mond és tesz akár a viselkedést alakító, akár a pszichoanalitikus szemléletű pedagógus, vagy akár a humanista is, az nem hibás, sőt hasznos és jó; a hiba mindegyikben az, hogy a fejlődésben lévő embernek (a gyermeknek) csak egy részét veszi figyelembe, nem az egészet. Nem kell tehát elvetnünk sem a szokások kialakítását, sem az ösztönenergiák szabályozását, sem a képességek felderítését és kibontakoztatását, de ki kell egészítenünk egy fontos szemponttal és egyben céllal, ami mind a materialista, mind a humanista gyermek-szemléletet és nevelést új megvilágításba helyezi. (Pálhegyi Ferenc)
