Leírás
Elsősorban arra törekszem, hogy egyrészt megkérdőjelezzem a (…) kutatásban manapság többfelé elterjedt radikális történeti szkepszist (…), másrészt pedig hogy (…) szembeszálljak a történeti – s egyúttal mindig kritikai – módszerek primitív eretnekké nyilvánításával, hiszen ezek nélkül már nem lehetséges az Újszövetségnek sem történeti, sem teológiai megértése.” „Lukácsnak, mint a keresztyénség első teológiai »történészének« a jelentőségét csak akkor méltányoljuk kellőképpen, ha művét komolyan vesszük mint forrást, vagyis ha megpróbáljuk annak kritikus vizsgálatával az általa elbeszélt történetet más források bevonásával és velük összevetve, rekonstruálva újrarajzolni.” „Az őskeresztyén üzenet és a benne elbeszélt történelem összetéveszthetetlen sajátosságához tartozik, hogy (…) megszünteti azt a hallgatóval és szemlélővel szembeni elkötelezettség nélküli távolságot, ami egyébként általános a régmúlt felé fordulás esetén. Az őskeresztyén üzenet ugyanis bevonja a hallgatót és a szemlélőt az egykor Jézusban és Jézussal történtekbe, úgy is mondhatjuk: »Jézus jelenébe«.” (Részletek a műből)
Martin Hengel (1926-2009) erlangeni, majd tübingeni teológust világszerte tisztelet és megbecsülés övezte, mint az újszövetségi tudományok, a judaisztika és az ókortudományok kiváló ismerőjét és művelőjét, aki mindezeket a területeket ritka szintézisben tudta szemlélni.
Az Őskeresztyén történetírásról szóló tanulmány máig ható fontos kérdéseket jár körbe az újszövetségi történetírással, az Apostolok Cselekedeteivel mint történeti forrással, valamint a történeti-kritikai kutatással kapcsolatban.
