Egy test
Jézus az utolsó vacsorán elmondta a tanítványainak, hogy el fog menni, de küld maga helyett egy Pártfogót, az igazság Lelkét, aki nem önmagától fog szólni, hanem Jézusból merít és azt fogja majd kijelenteni. (Jn.16:5-7 és 13-14) Mindezek Jézus halálát, feltámadását és Mennybemenetelét követően nyertek értelmet. Pünkösd napja lett az Egyház születésének napja, amikor Jézus beváltva ígéretét, elküldte Szent Lelkét tanítványainak. De ez nem egy csendes, belső körös esemény volt csupán, hanem felrázta az akkori Jeruzsálemet. Az összesereglett sokaság pedig végighallgatta Péter beszédét, amelyet betelve a Szentlélekkel mondott el. A jelenlévők ezek után elhitték az elhangzottakat Jézusról, és meg is keresztelkedtek, így azon a napon mintegy háromezer ember csatlakozott a tanítványokhoz. (ApCsel.2) Ezzel kezdetét vette az Egyház vagyis a Kegyelem időszaka.
Pál apostolt hívta el az Úr arra, hogy a pogányoknak hirdesse az Örömhírt. Így az ő leveleiből tudjuk meg Isten szívét és tervét az Egyházra vonatkozóan:
“Ő (Jézus) előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. Titeket is, akik egykor Istentől elidegenedtek, és ellenséges gondolkodásúak voltatok gonosz cselekedeteitek miatt, most viszont megbékéltetett emberi testében, halála által, hogy mint szenteket, hibátlanokat és feddhetetleneket állítson majd színe elé.” (Kol.1:17-22)
Péter apostol pedig a következőképpen fogalmazza meg az Egyház elhívását: “Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.’ (1Pét.2:9-10)
Jézus betartotta ígéretét és elküldte Szentlelkét, de közben Ő maga is jobb kezében tartja a hét csillagot és a mai napig is a hét arany gyertyatartó között jár. Tud cselekedeteinkről, fáradozásainkról, de van, amikor panasza is van Egyháza ellen. (Jel.2:1,4) Az elmúlt 2000 évben voltak nehézséggel teli, de kiemelkedő időszakok, míg sajnos, voltak nagyon sötét és szomorú évszázadok is. A Jelenések könyvének a második és harmadik fejezete betekintést enged az egyháztörténelembe Jézus szemszögéből. A laodíceai gyülekezetnek (Jel.3:14-22) írott levél nagyon erőteljes képekkel írja le az utolsó idők, vagyis a mai Egyház állapotát. “Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel.3:16)
6. RÉSZ - Elbeszélünk egymás mellett
7. RÉSZ - Ő az ajtó előtt áll!
29. RÉSZ - Jézuska?
30. RÉSZ - Az ajándék
31. RÉSZ - Mindenható
36. RÉSZ - Hallgatás - beleegyezés
41. RÉSZ - Evódia és Szünthüké
42. RÉSZ - “Jófej” Jézus
43. RÉSZ - A féltestvérek
44. RÉSZ - Útravaló
46. RÉSZ - Isten Atyai szíve
48. RÉSZ - Üldöztetés
53. RÉSZ - Több frontos háború
55. RÉSZ - Jézusról szóló próféciák
64. RÉSZ - Pecsét vagy bélyeg?
65. RÉSZ - Az idő
66. RÉSZ - Bőség kosara
70. RÉSZ - Amerika népe
88. RÉSZ - Papság
100. RÉSZ - Hálaadó zsoltár
106. RÉSZ - Földbe hulott mag
111. RÉSZ - Trónok
112. RÉSZ - Aratás
113. RÉSZ - Nevek
123. RÉSZ - Nyuszi vagy bárány