Nyuszi vagy bárány?
Közeledik Húsvét ünnepe és ilyenkor ellep minket a rengeteg csoki nyuszi, tojás, és csirke. Miközben nekem ez az ünnep A Bárányról szól, de ilyen dekorációt csak nagy nehezen találni, akár csokiról, akár szalvétáról legyen szó. Szokták kérdezni, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Ilyenkor azt válaszolom vicceskedve, hogy biztosan a tojás, mert az a húsvéti nyuszi tojta. Nagyon elszomorít, hogy a legfontosabb keresztény ünnepünkről, Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának tényéről a fókusz átkerült sokkal inkább a termékenységet, bőséget, természet megújulását ünneplő hagyományokra, szokásokra.
Jézus szavai alapján, amikor a farizeusokkal vitázott, és a hagyományokra utalt, azt nehezményezte, hogy elhagyták az Isten szeretetét, pedig ennek kellene a legfontosabbnak lennie, miközben a hagyományokat sem kell elhanyagolni. (Luk.11:42) Sajnos, az Egyház ebben nem mutat jó példát, mert rengeteg pogány istentiszteleti elem vált az ünnepkör részévé, ami “keresztényesítve” lett. Holott az eredeti jelentésük kapcsán semmi köze sincs a zsidó páska ünnephez, vagy Jézus földi életének utolsó napjaihoz.
Jézus gyakran emlegette tanítványainak, hogy el fog jönni az a nap, amikor a pogányok kezébe kerül, megölik, de a harmadik napon feltámad. “Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: “Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.” Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.” (Luk.18:31-34)
Jézus idejében a zsidók a kovásztalan kenyerek ünnepét, vagyis a Páskát ünnepelték, Mózes törvényei alapján. Ha az ünnep megnevezését nézem, és a magyar nyelvű Bibliát olvasom, akkor gyakran előkerül a ‘húsvét’ megnevezés, (leginkább János evangéliumában van erre több példa: Jn.6:4; Jn.11:55) ami évszázadokkal későbbi megnevezése az ünnepnek, és már magában hordozza az egyházi hagyományokat, hiszen az ünnepet megelőző 40 napos böjt kötelező. Így, a böjt utána első nap a vasárnap, amikor hús, vagyis sonka kerülhetett az asztalra. Innen ered a húsvét megnevezésünk. A tojás, ami még az ünnepi menü része lett, az életet, a termékenységet és a feltámadást is jelenti, bár bárhogy forgatom a Biblia lapjait az eredeti történetben nincs szó tojásról.
Ha tehetem, én nem a sonkára és tojásra helyezem a hangsúlyt, hiszen a Páska kapcsán bárányt kellett a zsidó népnek feláldoznia, ez volt előképe annak, hogy Jézus feláldoztatott bűneinkért, mint a Megöletett Bárány, aki önként tette le életét értünk.
El tudom fogadni, hogy húsvét hétfő már a népi hagyományoké, és a tavasz várás, a termékenység, és újjászületés ünnepe, csak annyira összenőtt a keresztény Feltámadás ünnepével, hogy gyakran nagyobb hangsúlyt kap már a gyerekeknek szervezett csoki nyuszi vadászat és locsolkodás. Azt is tudom, hogy a locsolkodás és hímes tojás festés sem jelenti már ugyanazt, mint jelentette 200 évvel ezelőtt a falusi emberek életében, amikor a hajadon lányokat mentek a legények kútvízzel meglocsolni. Nem tudom nem észrevenni, hogy milyen erős képet hordoz a termékenységről a legényektől érkező víz, és a lányok válasza, mely nem más, mint egy tojás. Szerencsére, ma már nem kell részt vennem ezeken a megszokássá vált eseményeken, és fel tudom használni a baráti beszélgetéseket arra, hogy inkább A Bárányról, és az irántunk tanúsított szeretetéről beszélek.
“Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1Jn.4:9-10)