Leírás
A szerző már korábban is megjelent nagy sikerű könyve, amelyben a fájdalmat, bánatot boncolgatja ily módon: Az ismert irodalomtudós és keresztény apologéta mély önreflexiói felesége halálát követően. Az őszinte önelemzés egyben az önsajnálat tagadása is. Lewis nemcsak az olvasó együttérzését nyeri meg, hanem együttműködésre is hívja mindazokat, akik elveszített szeretteik gyászával és fájdalmával küzdenek. Egy olyan belső útra, amelyen értelmet nyerhet a veszteség és a bánat valamennyi formája. Felesége tragikus, hosszú szenvedéssel teli halálát követően C. S. Lewis a házában talált füzetek lapjain engedi szabadjára legnyomasztóbb kérdéseit és gondolatait, hogy leküzdhesse azokat. Noha könyvei millióknak segítettek bizonyosságra jutni, a gyász terhe alatt ő maga is meginog, és egy pillanatra megkérdőjelezi mindazt, amit korábban papírra vetett. A mély őszinteségről és zaklatottságról árulkodó szöveg a gyötrődő lélekből kiszakadt kiáltás, amely egy Istennek szóló vádirat és felmentés is egyben. C. S. Lewis feljegyzései 1961-ben jelentek meg álnéven, az évek során egyfajta „irodalmi ellenfélből” baráttá váló T. S. Eliot ajánlásával: „Amikor a kiadóban elolvastuk a szöveget, azonnal világossá vált számunkra, hogy egy kivételes intelligenciával, érzékenységgel és kifejezőkészséggel megáldott ember műve.”
