Felkészülés, de mégis mire?
A félrevezetés témájában eddig két nagyon alapvető dolgot jártam körbe. A bibliai próféciák megértése kapcsán a legfontosabb, hogy értsük Izrael állam jelenlétét újra a történelemben. Sajnos, az Egyház megpróbálja ezt a tényt nem tudomásul venni. Valóban, ha ez a láncszem hiányzik, értelmetlen mindenféle diszkurzus. Márpedig ennél hangosabban nem is tudná Isten a számunkra nyílvánvalóvá tenni, hogy ő még ma is él, és munkálkodik, mint azzal a ténnyel, hogy nem felejtette el népét és hogy a nekik tett ígéreteit betartja. Mivel Isten betartotta az ígéreteit a múltban, teljesen biztosan ráállhatunk arra a tényre, hogy ő be fogja tartani az ígéreteit a jövőben is.
Érdekes végig futtatni egy kérdést arra vonatkozóan, ha mi keresztények, úgy gondolkodunk, hogy Isten lecserélte népét ránk, mert elege lett a zsidókból, akkor miért vagyunk mi annyira biztosak abban, hogy minket nem cserél majd le másra? Úgy nézünk a zsidó történelemre, hogy Isten annyit vesződött népével, még a Fiát is elküldte hozzájuk, de ők mindvégig ellenálltak neki. Sőt, meg is ölték Jézust. Mert ugye, azt is a zsidók tették. Bezzeg mi, a benne hívő pogányok, mennyire jól képviseljük Jézust a mai világunkban is.
Erre itt jön a második nagyon húsbavágó félrevezetés. Ugyanis az Eklézsia, vagyis az Egyház, aki Krisztus Mennyasszonya, a benne hívők gyülekezete, nem készül az esküvőre. Erről nem beszélünk. Persze, emlegetjük, hogy majd, ha jön vissza Jézus, de csak elvétve találunk pásztorokat, akik bátran, teljes hittel és meggyőződéssel tanítják gyülekezetüket arra, hogy mi ma az utolsó időkben élünk. Készülnünk kell a Vőlegény fogadására. Persze, lehet erre azt válaszolni, hogy ugyanmár, nem kell ezzel a témával foglalkozni. Hiszen, Jézus majd egyszercsak eljön és elvisz. Pont.
Ha ezt Jézus is így látta volna, hogy ezzel nekünk nem kell foglalkoznunk, akkor nem beszélt volna erről Ő maga is. Ha csak az evangéliumokat nézzük, akkor Máte 24. fejezete, Márk 13. fejezete és Lukás 21 fejezete is erről a témáról szól. Ahogy már írtam erről korábban, muszáj értenünk az elragadtatás és Jézus második eljövetele közötti különbséget. Az elragadtatásban értünk jön el Ő hirtelen, míg a második visszajövetelében már mi is vele együtt jövünk vissza a földre a 7 éves Nagy Nyomorúságot követően.
Jézus tudja, hogy ezek az utolsó idők nagyon félelmetes, és nehéz idők. De, mint a Jó Pásztor, ő beszélt ezekről, hogy felkészítsen minket. Én szeretem tudni egy-egy esemény kapcsán, hogy mi várható. Ha tudom, hogy hová készülök, utána nézek a helynek, az időjárásnak, a programnak. Hegymászáshoz nem a balerina cipőmet csomagolom el, és tengerpartra készülve elég fájdalmas a felismerés, ha történetesen éppen a fürdőruhámat hagytam otthon.
A felkészülésben a legnagyobb segítséget számunkra Isten Igéje, a Biblia adja. Az evangéliumokon túl, Pál levelei, Péter levelei, az ószövetségi próféták, és a Jelenségek könyve segít az eligazodásban. Ez egy igazi puzzle játék. A kincsek el vannak rejtve. Valahogy azt tapasztalom meg a saját életemben, hogy akarnom kell, kérdeznem kell, utána kell járnom, és akkor tárulnak fel a megoldások, összefüggések.
Hogyan jellemzi a Biblia az utolsó időket? Nehéz idők (2. Tim. 3:1), az özönvíz (Noé) előtti napok (Mt. 28:38), vajúdás kínjainak kezdete (Mk. 13:8), csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek (2Pét. 3:3). Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. (Jel. 3:16)
De Isten vígasztalása is megtalálható: “Amikor ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok.” (Luk. 21:28)