Evódia és Szüntükhé
Gondolom, kevesen vannak, akik egyből tudják, hogy Pál apostol a Filippibelieknek írt levél negyedik fejezetének elején említi ezt a két hölgyet. Annyit tudunk, hogy Pál megintette őket, mert volt köztük valamiféle egyet nem értés. “Evódiát intem, és Szünthükét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.” Nekem nagyon személyesen szólt ez az Ige, igaz nagyon sok évvel ezelőtt. Attól volt különleges, hogy az én nevem kezdőbetűje, és a másik gyülekezeti tag első betűje is ugyanaz volt, mint itt a két említett hölgyek nevének kezdőbetűi. Őszintén, már nem emlékszem, hogy miben nem értettünk egyet, de teljesen világos volt számomra akkor, hogy Jézus ezeken az igeverseken keresztül arra kér, hogy menjek, és rendezzem az adott illetővel a viszonyomat. Emlékszem még, hogy meg kellett magamat aláznom és nem volt könnyű a beszélgetés, de végül is született közöttünk egy, mind a kettőnk számára elfogadható kompromisszum, kölcsönös bocsánatkéréssel és egymás nézőpontjának megismerésével, elfogadásával.
Az Igében elég sok helyen van azzal kapcsolatban figyelmeztetés, hogy ne legyenek viszályok közöttünk. “Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található.” (Jak. 3:16). “Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e?” (1. Kor 3:3). “Az ostoba és értelmetlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek. De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes,....” (2. Tim. 2:23-24)
Pál apostol a Galatákhoz írt levelében a test cselekedetei között említi az ellenségeskedést, viszályt, széthúzást. Ezen felül mind Titus levelében, mind pedig Júdás levelében elég kemény ítéletet olvashatunk arról, hogy a viszályt okozó emberekről mi Istennek a véleménye, ítélete. “A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét.” (Titusz 3:10-11) “Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről, amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai előre megmondtak. Azt mondták ugyanis, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek. Ezek szakadásokat támasztanak, testi emberek, akikben nincsen Szentlélek.” (Júd. 1:17-19)
Elég nyilvánvaló ezek után, hogy a viszály, a széthúzás teljességgel emberi, Sátán ihlette bűn. Aki enged az irigységnek, hamarosan benne találja magát a viszályban, ami nem elfogadható Isten Gyülekezetében. A széthúzást mi magunk okozzuk emberek, amikor nem alázattal tekintünk a másik emberre, és nem tartjuk különbnek a másikat magunknál. (Fil 2:3). De mi a helyzet akkor, amikor abban találom magamat, hogy a körülöttünk zajló események hoznak be olyan témákat a Gyülekezetbe, amik mentén nem értünk egyet? Tudom, elég naiv elképzelés, hogy mindig mindenkinek mindenben egyet kell értenie. De akkor honnan tudom, hogy most éppen a bennem lakó bűn miatt vannak ezek a falak egymás felé vagy esetleg lehet más is ezek mögött?
Személyes felelősségem ott kezdődik, hogy először is megvizsgálom magamat. A saját indítékaimat, az egyes témákhoz való hozzáállásomat és utána nézek annak, hogy van-e bármi útmutató, Igevers, ami segítségemre lehet. Aztán számításba veszem, hogy az utolsó időkben élünk, és elég sok Biblia vers beszél arról, hogy milyen nehéz, csúfolódokkal és megtévesztésekkel teli lesz az az időszak. De Jézus ott áll a gyertyatartók között, jelen van Egyháza körül, ahogyan ezt a Jelenések könyvének első fejezetében láthatjuk. Tud mindenről, ismeri szívünket és tisztában van vele, hogy milyen napokat élünk. De mint az Egyház minden időszakában, a mostani időszakban is végzi Isten azt a munkáját, amit szétválasztásnak hívunk. Napjainkban is zajlik ez a tisztító folyamat, talán egyre élesebben megrajzolt vonalak mentén, amikor Jézus maga választja el népét egymástól, ahogy a pásztor választja el a juhokat a kecskéktől. (Mát. 25: 31-46)
Ha az elmúlt néhány év eseményeit nézem, akkor az első ilyen komoly vízválasztó kérdést akkor kapta az Egyház, amikor a Covid-19 világjárvány berobbant. Az embereket a félelem arra vitte, hogy elzárkózzanak, bezárkózzanak és távolságot tartsanak. Sajnos, elég sok gyülekezet is bezárta ajtóit, úgymond átment onlájnba. De ebben az esetben valóban ez volt a helyes döntés? Mit mond a Biblia a félelemről és mit mond Jézus arról, hogy kié az Egyház, az Ő teste? Ismerek olyan pásztorokat, akiket meg tudott szólítani a Szentlélek, és minden büntetést és “üldözést” bevállalva nagyon rövid idő után megnyitották újra kapuikat. Magam is megtapasztaltam, hogyha a félelem vezérel egy döntés kapcsán, akkor az nem az Úrtól jövő tanács, hiszen Ő azt mondja nekünk, hogy nem a félelemnek lelkét kaptuk! (2.Tim1:7)
A következő kérdést akkor kapta az Egyház, amikor a palesztinai Hamaszhoz tartozó terroristák brutálisan megtámadtak zsidó civileket, és saját otthonaikban a legkegyetlenebb módokon mészárolták le őket. A világ néhány napig elítélte a gonosz tettet, de nagyon gyorsan megváltozott a többség véleménye. A megtévesztés olyan hihetetlen méreteket ölt, hogy a szemem előtt válnak a barbár terroristák, szegény, szerencsétlen áldozatokká, akiket támogatni, sajnálni és tetteik alól felmenteni kell. Ezzel megnyílt egy olyan út, hogy bárhol a világon élő zsidókat üldözni, bántalmazni lehet, a gázai úgynevezett “béke harcosok” nevében. Magam is sokat írtam a korábbi részekben arról, hogy Isten szeme fénye az Ő népe. Ígéreteit be fogja váltani, amit népének tett olyan sok próféciában. Jézus Mennyasszonyaként nem kérdés, hogy nekünk Izrael mellett kell kiállnunk, és bárhol, bármikor, vállalva a kellemetlenségeket, csúfolódást beszélni kell Gyülekezeteinkben arról, hogy Isten népének sorsa érdekel minket, számon tartjuk fájdalmukat és imában hordozzuk őket.
Mindig nehéz volt a kisebbséghez tartozni. De muszáj a keskeny úton maradnom nekem is. Mert magam is megtapasztalom Péter apostol szavait: “Mert itt van az az idő, amikor elkezdődik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös?” (1.Pét 4:17-18)