Kiállok Izrael mellett
Ennek a kijelentésnek a leírásához bátorság kell, hiszen manapság nem ez a népszerű és elfogadott. De ez számomra nem jelenti azt, hogy nekem is így kell gondolkoznom! Úgy látom magamat, mint a pogány Egyház egyik tagját, aki bele lettem oltva a nemes olajfa ágába. “... te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.” (Róm. 11:17-18)
Pál magyarázata alapján Isten választott népe a szelíd olajfa, míg én megtért pogányként egy vad olajfaág vagyok. Nagyon sokat köszönhetek a zsidó népnek. Történelmük, lejegyzett énekeik és próféciáik, nem csak róluk szóltak és szólnak, hanem vad olajfaágként, az ígéretek egy része rám is vonatkozik. Isten tervének része lettem, mert Jézus kereszthalála megnyitotta előttem is az utat az Atyához, a Szentek Szentjébe. Nem én voltam előbb, hanem ők, így hálával tartozom nekik. “Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor “távol” voltatok, “közel” kerültetek a Krisztus vére által.” (Ef. 2:12-13)
Ma Izrael háborút vív bombákkal, tankokkal és katonákkal. Civil emberek százai halnak meg és sérülnek le. Érdekelt, így kicsit kutattam, hogy egyáltalán Isten hogyan látja magát a háborút. Vajon Jézus pacifista lenne? Visszamentem a történet legelejére. A legelső háborút még a Mennyben vívta Lucifer és a vele együtt fellázadt angyalok egyharmada. Mi emberek ekkor még sehol sem voltunk. De a lázadás, a pusztítás már létezett, mert a Gonosz lopni, ölni és pusztítani jött és jön. (Jn. 10:10) Nagyon kevés bepillantásunk van, hogy mi is zajlik a Mennyben jelenleg, de azt biztosan állíthatom, hogy az angyalok nem ülnek a felhőkön hárfákkal a kezükben.
A Mennyben folyamatosan háború dúl. Talán Dániel könyvének lapjairól tudhatunk meg a legtöbbet erről, amikor a 10-edik fejezetben ezt olvassuk: “Ezt mondta nekem: Daniel, te kedves férfiú! Értsd meg azokat, amiket elmondok neked, és állj fel, mert neked hoztam üzenetet! Amikor így szólt hozzám, reszketve felálltam. Majd ezt mondta nekem: Ne félj, Dániel, mert az első naptól fogva, hogy rászántad magad a dolgok megértésére, megalázkodva Istened előtt, meghallotta szavadat Isten, és én a te szavaid miatt jöttem. A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig, de Mikáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett ott maradnom a perzsa birodalomban, de most megjöttem, és elmondom neked, hogy mi fog történni népeddel az utolsó időben; mert ez a látomás is arról az időről szól.” (Dán 10: 11-14)
Számomra lenyűgözőek ezek az Igeversek. Isten angyala a számunkra nem látható szellemvilágban már az első napon elindult az üzenettel Dánielhez, de nem tudott odaérkezni, csak 21 nappal később, mert útját állta a perzsa birodalom vezére. Külön érdekesség, hogy a perzsa birodalom mai megfelelője Irán, aki jelenleg is mozgatja a szálakat a Közel-Keleten. Az angyal azt is elárulja, hogy még mindig ott lenne és hadakozna a perzsa birodalom vezérével, ha Mikáél, az egyik legfőbb vezér nem jött volna a segítségére.
A Jelenések könyvében is számos háború van leírva, amik még a jövőben fognak megtörténni. A Nagy Nyomorúság idejében a földön óriási lesz a felfordulás, és a borzalom, ahogy erről már korábban is írtam a 21. részben. Hiszen, az az örökös harc, amit Sátán folytat Isten ellen a Mennyben, át fog tevődni a földre. “Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és ezért többé már nem volt maradása a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.” (Jel. 12:7-9)
“Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte;” (Jel. 12:13) “Megharagudott a sárkány az asszonyra és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.” (Jel. 12:17)
Sátán nem adja fel, a végsőkig harcol. Újra és újra seregeket gyűjt, mert újra és újra elhiszi, hogy legyőzheti Jézust. A Nagy Nyomorúság végén is hadban áll Vele, illetve az 1000 éves királyság végén is újra meg tudja téveszteni a föld lakóinak nagy részét, és összegyűjtött seregével a Szent Város ellen vonul. (Jel 20:7-10) De végül a tüzes és kénes tóba vettetik, ahol gyötrődni fog éjjel és nappal örökkön-örökké.
Háborúban állunk mi is állandóan. Ez nem okozhat számunkra, keresztények számára meglepetést. Mindaz, ami a szellemvilágban történik, az kihat ránk is. Benne vagyunk ebben a lelki harcban mi is, hiszen van, amikor láthatatlanul zajlik ez a küzdelem, és van, amikor testben láthatóvá válik ez a harc. Az Efézusi levélben írja le Pál ennek a lelki harcnak a valóságát, fegyvereit és menetét. Akkor tudunk megállni ebben a világban, melyet jelenleg Sátán ural, ha komolyan vesszük azt, hogy katonák vagyunk, és beletanulunk ebbe a szellemi küzdelembe. (Ef. 6:10-18)
Izrael népe Isten választott népe. Földjüket Isten ígérte Ábrahámnak közel 4000 évvel ezelőtt. Ha végig nézzük a zsidó nép történelmét, akkor láthatjuk a kiválasztott nép sok küzdelmét, harcát, vereségét és győzelmét. De mindezeket számba véve azt is láthatjuk, hogy nem mi emberek tartjuk a kezünkben a világtörténelmet, hanem Isten! Izrael államának újjászületése pedig az egyik legnagyobb bizonyság arról, hogy Isten továbbra is jelen van a 20-21. században is. Kezében tartja a történelmet és bizony a bibliai próféciák beteljesülnek.
Emiatt kell Izrael mellé állnom. Mert ők most azt védik, amit Istentől kaptak. Most ez a harc nagyon is valóságos. Életükről, létükről és jövőjükről van szó. Mint beoltott vadolajfa ág, természetes, hogy a szelíd olajfa küzdelmét az életért teljes mértékben támogatom.
Vajon a 21. században elénk festett szelíd és jófej Jézus soha nem is harcolt? Biztosan tudom, hogy olyan mélységeit ismeri ennek a harcnak, amit mi emberek, fel sem tudunk igazán fogni! Legnagyobb harcát a kereszten vívta. Ő nem bombával és fegyverrel, hanem önként odaadott életével és engedelmességével. Mivel pedig GYŐZÖTT, ezért lehetek most én itt, és állhatok népe mellé imában és böjtben. Mert én ma a rendelkezésemre álló lelki fegyverekkel tudok beállni ebbe a küzdelembe.