Ő az ajtó előtt áll!
Magam is meglepődök, hogy ahogy így veszem számba az egyes témákat a megtévesztés kapcsán, egyre több és több téma kerül elém. A Bibliában leírt próféciákat, illetve Jézus szavait veszem alapul. Ide tartozik továbbá a Jelenesék könyve is, ami Jézus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, azokról az eseményekről, amik hamarosan meg fognak történni. (Jel.1:1) A Bibliának ez a könyve lenyűgöz engem. Magam is sokáig nagyon tartottam tőle. Őszintén mondom, félelmetes. De mivel kíváncsi természetem van, nem akartam belenyugodni, hogy nem értem meg. Hiszem, hogy Jézus mindig arra törekedett itt a földi szolgálata kapcsán is, hogy értsék az emberek a szavait. Példázatokat használt, mindennapi történéseket mesélve, hogy akár egy gyermek is meg tudja érteni azt. Mai világunkban már mindenki csak a szakértőknek hisz. A Bibliát is csak azok érthetik, akik teológiát végeznek. Pedig, Pál arról ír, hogy “azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket…” (1. Kor1:27)
Miért érzem szükségét annak, hogy 1-1 rövid írással értelmezzem a körülöttünk zajló eseményeket? Mert ebben gyönyörködik Jézus. Az a szíve vágya, hogy keressem Őt, akarjam megismerni és megérteni az akaratát. Az Ő szavait, lényét, terveit pedig onnan fogom megismerni, ha olvasom az Ő Igéjét. Még egy lépéssel tovább megyek. Nemcsak olvasom, hanem el is hiszem. Amit pedig elhiszek, azok alapján fogok döntéseket hozni. A szabad akaratom miatt a felelősség az enyém. Kinek és mit hiszek el. Ha Jézus csapatába tartozom, akkor megkapom segítségül az Ő Szentlelkét, ha kérem. A testem, a saját akaratom, a bűn és a Sátán pedig küzd ellene.
Muszáj kérdéseket feltegyek. Jézus is ezt tette legtöbbször. Bárki odalépett hozzá, vagy megszólította őt, kérdéseket tett fel nekik: “Mit akarsz, mit tegyek? Miért mondasz jónak? Ki érintett meg? Kinek mondanak az emberek?” A vele kapcsolatba kerülők válaszaiból pedig mi magunk is sokat tanulhatunk a hitről. De mi is tehetünk fel Jézusnak kérdéseket. Én ezt személy szerint nagyon szeretem! Főleg, amikor kapok tőle egy választ, amit akkor és ott, egyáltalán nem értek. Majd eltelik valamennyi idő és szépen lassan minden értelmet nyer. Valahogy így látom a Jelenések könyvét is. Amit ma nem értek, azt már lehet, hogy holnap sokkal jobban meg fogom érteni.
Akkor itt van az én kérdésem. Mi vesz körül engem a mai napon? Dráguló élelmiszer- és energiaárak, földrengésekről hírek, egy éppen lecsengő COVID világjárvány, szomszédos országban egy éve dúló háború, nukleáris támadásokkal kapcsolatos fenyegetések, globalista törekvések, erősödő keresztény és zsidó üldözés, a természet imádata, nemi identitás válsága, UFO-s látogatások, digitális pénz bevezetéséről hírek, erősödő pogány kultúra, hitehagyás. Vajon 100 évvel ezelőtt is ilyen kérdések foglalkoztattak volna? Talán, egy része a kérdéseknek releváns volt akkor is. Ami a mi mai életünket különlegessé teszi a történelemben, hogy újra létezik és virágzik Izrael állama. A bibliai próféciák és azok értelmezése minden esetben innen indul. Jézus is erre mutat rá a Mt. 24.32-35. “Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik.”
Én ezt elhiszem. Elhiszem, hogy Ő az ajtó előtt áll. Emiatt értem, hogy amit megélek minden nap, az egy világméretű átrendezés. Készülőben van egy új világrend. Félek, ha körbenézek? Igen, előfordul. Volt egy hihetetlen megtapasztalásom a COVID járvány kezdetekor. Én sem értettem, hogy mi történik körülöttünk, de a félelem mindenkiben tapintható volt. Engem is fojtogatott. Emlékszem, egyik nap főzés közben, ahogy ezen a nagyon furcsa érzésen gondolkoztam és próbáltam értelmezni a bennem zajló gondolatokat, nagyon egyértelműen belém nyilalt Jézusnak a “Ne félj!” ígérete. Ahogy ízlelgettem ezt a két szót, rájöttem, hogy itt és most egy döntési helyzetben vagyok. Elhiszem, amit a világ mond, hogy félnem kell és rettegnem, vagy elhiszem Jézusnak, hogy ne féljek? Döntöttem. Kimondtam Jézusnak, hogy bár nem értem, hogy most éppen mi történik a világgal és a világban, de elhiszem neki azt, hogy nem kell félnem. Azt kértem még tőle, hogy segítsen megértenem a háttérben zajló eseményeket. Ő megtette ezt. Nem azonnal. De idővel. A Jelenések könyvének lapjai kezdtek megnyílni és értelmet nyerni.