,,1991-ben utaztam el először Patmosz szigetére, mert Isten a szívemre helyezte. Igazából nem János Jelenései miatt választottam ezt a helyet, bár tudtam, hogy ott kapta a kinyilatkoztatást. Azért mentem oda, hogy csendes időt töltsek Isten előtt. Akkoriban kezdtem el tanulmányozni a Jelenések könyvét. Azt követően néhány évig nem utaztam Patmoszra, de 1999-2000-től újra elkezdtem felkeresni ezt a kis görög szigetet, mert megtette és a bensőben úgy éreztem, hogy fontos számom-ra, hogy ott imádkozik és meghallgassam azt, amit Isten mondani akar nekem… Amikor a legutóbbi tavasszal ismételten volt, hogy egy idő után, hogy bizonyos könyvéről, ezért megint végig tanulmányoztam az egész könyvet… Isten nem azért adta a kinyilatkoztatást a Gyülekezetének, hogy félelmet keltsen bennünk. Sokkal inkább azért, hogy valóban féljük Istent és felismerjük, hogy ki ez az Isten. Olyan világban élünk, ami egyre inkább jelentéktelen személyiséggé akarja lealacsonyítani Jézust, pedig Ő az egész világmindenség Ura. Nagysága hatalmas és szent. Az egész Jelenések könyvében ezt érezzük. Éppúgy érzékeljük ezt az ítéleteiben, mint azokon az utakon, melyeken övéit tökéletességre viszi. Mindent be fog teljesíteni és újra el fog jönni. Ezt látjuk a Jelenések könyvében. Ezért hiszem és az Úr ezt valóban a szívemre helyezte, hogy ezt a szemináriumot most kell megtartanunk a Jelenések könyvéről és ezért gondolom azt, hogy a könyv is ki kellene adnunk”, írja a szerző a könyv születéséről. A németül 2012-ben megjelent könyv bővített kiadását tartja olvasó kezében.
