“Jófej” Jézus
Elkényelmesedtünk. Valahogy Sátán ezt is annyira ügyesen csinálja. Ahol üldözik a keresztényeket, ott élet és halál kérdése miatt, mindenkinek erős és élő a hite. Ahol béke van és nyugalom, ott szépen lassan el lehet szunnyadni. Már nem a feltámadt Király Jézust imádjuk, akinek azonnali engedelmességgel tartozunk, hanem egy kedves, mindig szelíd, befogadó, imáinkkal általunk irányítható Jézuskát kezdünk el látni.
Én ma is várom vissza Jézust, mert megígérte, hogy Ő újra visszajön. Ahogy közeledik a karácsony, és újra elolvassuk az Ő első eljövetelének történéseit, nem akarok leragadni az istállónál, a pásztoroknál és a kisdednél. Természetesen, fontos az emlékezés. És ha Jézus nem jött volna el először, akkor most nem tudnánk az Ő visszatérését várni. De nem akarok olyan lenni, mint első eljövetelekor az Írástudók voltak, akik csak ismerték az Írásokat, de nem hittek benne. Belekényelmesedtek magába az elképzelésbe, hogy majd egyszer megérkezik a Messiás, de annak lehetőségét távol tartották maguktól, hogy mindez még az ő saját életükben be is következhet.
Maga az advent a várakozásról szól. De olvasva az Igét, meg látva a mi jelen világunkat, sajnos, nem sok minden változott. Tudjuk, hogy Jézus születésének idejében az Izraelben akkor élő emberek nagyon várták a Messiást. Várták, de nem figyeltek. Akkor is küldött Isten jeleket, ahogy a mi generációnk szeme előtt is napról napra válnak egyre érthetőbbé az utolsó idők próféciái. Az akkori vallási vezetőket, amikor Heródes megkérdezte az udvarába érkezett napkeleti bölcsek kapcsán, rögtön tudták, hogy mely tekercseket kell elővenni. Tudták idézni az Írásokat, de ők maguk sem hitték el azt, amit az Írás mondott. Ami még szomorúbb, hogy az embereket sem készítették fel és egyáltalán nem tanították őket. Azt is mondhatnám, hogy a Messiás érkezése egy legendává, mítosszá vált az átlag emberek életében.
Mi itt a 21. században már sokkal jobban értjük, hogy első földre jöttekor Jézus az engedelmes Bárányként, szelíden, és mint bűnért való áldozat érkezett. Elhagyta királyi helyét, önként, megalázva magát. Belépett az időbe, otthagyva az Örökkévalóságot. Számára a karácsony ezt jelentette: “mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil.2:6-8)
Jézus tökéletes engedelmessége imádatra indít. Az Atyát is tettekre késztette Jézus engedelmessége: “Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké, és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Fil. 2:9-11) Ez már megtörtént. Jézus neve minden névnél nagyobb. A dicsőséges, feltámadt Király nem “jófej” vagy “Jézuska”. Ő a Világmindenség Ura, a Királyok Királya, a Győztes Oroszlán. Erő és hatalom árad belőle.
Talán, mert a királyság intézménye olyan távol áll tőlünk, nem értjük és éljük, hogy hogyan kell viszonyulni egy királyhoz. A király egyszemélyben volt a legfőbb hatalom megtestesítője, akinek minden alattvalója teljes engedelmességgel tartozott. Amint valaki kapott egy parancsot, nem állt le vitázni, kérdéseket feltenni, egyezkedni, üzletelni. Egyet tehetett csak, mennie kellett, és el kellett végeznie a rábízott feladatot. Jézus királyságában is ugyanígy van ez a mai napig. Amikor Ő kér tőlünk valamit, akkor ott nincs választás, azonnali cselekvés szükséges a részünkről.
De Jézus nemcsak Királyunk, hanem kegyelme miatt számunkra Ő a Megváltónk és a Barátunk is. Rajtam áll, hogy ezen a karácsonyon hogyan gondolok rá. Megveregetem a vállát, mint egy jófej barátomnak, vagy leveszem a sarumat, mert az Ő jelenléte megszentelt hely. Kegyelmére úgy tekintek, mint ami jár nekem, vagy szívem csordultig van hálával, hiszen bátran mehetek a ‘kegyelem királyi trónusa’ elé. Számra veszem nevét, és ‘Jézuskázok’ a tömeggel, vagy együtt énekelem az angyalokkal, hogy “Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljövendő!” (Jel. 4:8)