Szülési fájdalmak
Maga a szülés egy nagyon különleges esemény, amit mindannyian egyszer átéltünk, csak nem emlékszünk belőle semmire. Aztán szinte minden nő szívében ott van a vágy, hogy egyszer ő maga is kihordhasson egy életet, és megszülhessen egy gyermeket. Annak ellenére, hogy egy nagyon fájdalmas élményről van szó.
Az első emberpár bűnbeesésének következményeként Isten büntetése lett ez, amikor azt mondta az asszonynak: “Igen megnövelem terhességed fájdalmát, fájdalommal szülöd gyermeked, mégis vágyakozol férjed után, ő pedig uralkodni fog rajtad.” (1. Móz. 3:16) Ezzel párhuzamba érdemes megemlíteni Pál Timóteushoz írt első levelét, ahol pedig van ígéret arra, hogy “Mégis megtartatik (az asszony) a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.” (1. Tim. 2:15)
A Máté evangéliumának 24. fejezetében ezt az egyetemes, mindenki számára érthető hasonlatot használja Jézus, amikor arról fest képet, hogy milyen lesz a világ az Ő második eljövetelét megelőzően. “De mindez a vajúdás kínjainak kezdete!” (Mt. 24:8) Számomra ez egy nagyon erős és élő kép. Minden egyes anyának megvan a saját története minden egyes szüléséről. Nincs köztük egyforma, mégis a fájdalom az, amit mindenki megél. A vajúdás hosszúsága és intenzitása egyéni, de minden bába, szülésznő, orvos, anya és apa tudja, hogy ha már sűrűsödnek a fájások, akkor hamarosan várható a kis jövevény érkezése.
A vajúdás kínjai közt van felsorolva, a megtévesztés, a hamis krisztusok, a háborúk és háborús hírek, nemzetek és országok egymás elleni támadása, és a mindenfelé levő éhínségek és földrengések. Magam is sokat tűnődtem ezen, hogy miért pont ezeket sorolja fel Jézus, hiszen ezek a jelek már Jézus földi ittlétekor is jelen voltak. Azt szoktuk erre mondani, hogy Jézus visszajövetelét minden nemzedék várta, vagy legalábbis várnia kellene vagy kellett volna. Ha csak ennyit mondott volna Jézus, akkor érthető, hogy Pál idejében meg voltak arról győződve a keresztények, hogy bármelyik pillanatban meg fogják látni újra Jézust itt a földön.
Én úgy látom, hogy valahogy már itt a vég közelében könnyebb dolgunk van ezeknek a jeleknek az értelmezésével. Hiszen, láthattuk a történelemből, hogy valóban, maga a vajúdás kínja már akkor elkezdődött, amikor Jézus felment a Mennybe. Az azóta eltelt évszázadokban, ezek a kínok egyre sűrűsödtek és egyre erősödtek. A próféciákat olvasva pedig tudjuk, hogy ezek intenzitása továbbra is erősödni fog, ahogy a szülés folyamán sűrűsödnek és erősödnek a fájások. Fontosnak tartom még megemlíteni, hogy a Bibliában leírt összes próféciát Izrael államának és népének szemszögéből kell értelmezni, hiszen a fókuszban mindig is Jézus áll, az Ő első, illetve második eljövetelével.
Rengeteg prófécia van Dániel könyvében, Ezékiel könyvében vagy akár a Jelenések könyvében, amik még nem teljesedtek be a mai napig, akár megtévesztés, akár háború vagy földrengés témában. Jóel próféta is írt egy ilyet könyvének második fejezetében:
“Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, míg csak emberek élnek. Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg tőle semmi. Olyan az alakjuk, mint a lovaké, úgy száguldanak mint a lovasok. Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, min a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. A fegyvereken is keresztültörnek, nem lehet feltartóztatni őket. Megrohanják a várost, futkosnak a várfalon, behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül bemennek, mint a tolvaj. (Jóel 2:2-9)
Elolvasva egy ilyen Igerészt rögtön látom magam előtt a nyári erdőtüzek után készült fényképeket vagy az orosz-ukrán dróntámadások utáni romokról készült képeket. Mintha a Híradóban bemutatott képeket kellene egy időszámításunk előtt több száz évvel élő embernek elmesélnie azokkal a szavakkal, amiket akkor ő ismert. Isten Igéje időtálló és naprakész. De mivel ez a fejezet azokkal a szavakkal indít, hogy “Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen!” (Joel 2.1), így megtudhatjuk, hogy ezek az események Izrael földjén, Jeruzsálemben kell, hogy megtörténjenek. Majd valamikor a jövőben.
A vajúdás kínjai egyre csak sűrűsödnek és erősödnek, mert bár maga az ember is folyamatosan kísérletezik a tömegpusztító fegyverekkel, amivel egyre nagyobb pusztítást tud okozni, a végső pusztulást nem csak ezen emberi törekvések fogják elhozni.