Az idő
Rengeteg minden jut eszembe, ha az időről gondolkodom. Igazából felfoghatatlan kincs. Minden nap újra indul a 24 óra. Érdekes, mert talán ez az egyetlen, amiből mindenkinek ugyanannyi jut. Mármint, 1 nap 24 óra. Van, amikor ez áldás, máskor meg borzasztóan frusztráló, hogy csak ennyi van belőle. Van, amikor ügyesen bánok vele, de sajnos előfordul, hogy kifolyik a kezeim közül. Napjaim számát nem tudom előre, de igazából azt sem, hogy mit hoz a következő pillanat. Mégis úgy csinálok, mintha én tartanám a kezeimben az idő feletti uralmat.
Isten Igéje sokat tanít az időről. Leginkább arról, hogy mennyire nem vagyok ura az időnek.
“Tehát, akik azt mondjátok: Ma vagy holnap elmegyünk abba a városba, és ott töltünk egy esztendőt, kereskedük és nyereséget szerzünk; azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik, Inkább ezt kellene mondanotok: Ha az Úr akarja és élünk, és ezt vagy azt fogjuk cselekedni.” (Jak. 4:13-15)
“Azután egy példázatot mondott nekik:” Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkodott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termést. Majd így szólt: ezt teszem: lebontom a csűreimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javaimat, és ezt mondom a lelkemnek. Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki. Bolond, még az éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál? Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag.” (Luk. 12:16-21)
Nem kell találgatnunk, hogy mi az Atya szíve az időnkkel kapcsolatban. Szeretné, ha Ő lenne életünk központjában, és megélnénk vele azt a mély kapcsolatot, melyből természetesen jön az, hogy az Ő országával vagyunk elfoglalva.
“... hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.” (2Tim. 4:2)
“Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt. 90:12)
“De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” (Mt. 6:33-34)
Nekem keresztényként azért is fontos ez a kérdés, mert amikor már ott leszünk az Úr előtt, Ő bizony megméri az életünket, és nagyon nem szeretném, ha engem könnyűnek találna. Pál apostol erről így ír:
“Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, szalmát: az a nap fogja világossá tenni, mivel tűzben jelenik meg, és akkor mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt val. Ő maga ugyan megmenekül, de úgy, mint aki tűzön ment át.” (1Kor. 3:11-15)
Számomra a legnagyobb kihívás, hogy az életemet Isten Szentlelkének a segítségével, Jézusban mélyen gyökerező hittel és bizalommal az Ő dicsőségének magasztalására éljem.
“... hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Ef 1:12-14)
“A trónus körül láttam huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. … És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: “Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” (Jel 4: 4 és 9-11)
“Íme eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel. 22:12)
“Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő!” (Márk 13:33)