Hallgatás - beleegyezés
Nagyon foglalkoztat a hallgatás és ezzel együtt a beleegyezés témája mostanában. Jézus sohasem rejtette véka alá, hogy mind az ő népét, vagyis a zsidókat, mind pedig az Őt követő keresztényeket üldözni fogják itt a földön az Ő visszajöveteléig. Az antikrisztus szelleme már most a világban van. Erről is beszél Jézus egy mondat erejéig a Máté evangéliumának 24. fejezetében, a 9. versben: “Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért.” Érdekes itt ez a megállapítása Jézusnak, hiszen itt a zsidó tanítványaihoz beszélt, amikor még feltámadása és a Gyülekezet születése előtt voltak időben.
Amit megélek napjainkban, hogy az Eklézsia, vagyis a gyülekezetek pásztorai nagy átlagban a világban sok helyen csendben vannak. Nem mernek szólni, tanítani a pulpitusról, hogy nekem, mint Jézust követő és ismerő embernek hogyan kell hozzáállnom azokhoz a folyamatosan felmerülő kérdésekhez és helyzetekhez, amik napjainkban Izraelben és ehhez kapcsolódóan a világban történnek. Tudom, hogy sokan úgy gondolják, hogy a Gyülekezetben nincs helye a politikának. De pont ez történt annak idején a náci Németországban is. Az akkori gyülekezet becsukta a szemeit és a füleit, és annyit tett, hogy hangosabban énekelte a Jézust dicsőítő dalokat. (Sing a little louder)
Nagyon felkavaró az a kisfilm, ami egy megtörtént esetet dolgoz fel. A történet főszereplője egy 1943-ban Németországban élő kisfiú, aki elmegy vasárnaponként szüleivel a templomba. A templom mögött húzódik az a vasúti pálya, amin keresztül azok a vonatok futottak, amik szállították el a marhavagonokban a zsidókat. Egyik alkalommal, a vonat megállt pont a templom mögött egy istentisztelet alatt. Mindenki tisztán hallotta a kétségbeesett emberek segélykiáltásait. A kérdést melyet felhangosít ez a rövid történet, szerintem mindannyiunk életében egyszer biztosan be fog következni, amikor döntenünk és cselekednünk kell(ene). Készen vagyunk erre? “Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.” (1Jn. 3:18)
Utánanéztem annak, hogy mit mond Isten Igéje a hallgatásról. Elsőként a törvényben lehet erről olvasni két helyen is. “Ha azzal vétkezik valaki, hogy átkozódást hallott, és bár tanúja volt, akár látta, akár megtudta a dolgot, de nem jelenti, bűnrészessé válik.” (3Móz. 5:1) Másik helyen pedig ezt olvassuk a 3 Mózes 20: 2-5 részben azt mondja Isten, hogy aki szemet huny afölött a tett fölött, amit valaki elkövet, ami Isten szemében bűn, akkor maga Isten ítélete fogja azt is sújtani, aki így beleegyezését adta hallgatásával. “Ha pedig az ország népe mégis szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki odaadja gyermekét a Moloknak, akkor én fordulok az ellen az ember ellen és a nemzetsége ellen, és kiirtom a nép közül őt és mindazokat, akik követik a paráznaságban, paráználkodva a Molokkal.
Izrael történelmében Mózes és Áron, Eszter királyné és Pál apostol esetében is előkerült a hallgatás-beleegyezés témája. Mózes és Áron története a 4Móz. 20 fejezetében van leírva. Mózes és Áron együtt voltak jelen, amikor Isten szólt hozzájuk a kijelentés sátrának bejáratánál, amikor a nép panaszát tárták Isten elé. Ott Isten annyit mondott nekik, hogy szóljanak a sziklához, hogy az adjon vizet. Mózes ellenben kétszer is ráütött botjával a sziklára. Áron ott állt mellette. Hallotta Isten parancsát előtte, de nem szólt semmit. Hallgatott. Az első sziklára ütés meglephette őt, de a második ütésnél már lett volna lehetősége Mózes ellen szólnia. Ezek után mondja azt mind a kettőjüknek az Úr: “Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izrael fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.” (4Móz. 20:12)
Eszter királyné története kapcsán pedig nagybátyja Mordokaj üzenete teljesen tisztán tárja Eszter elé a helyzetét: “Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz.” (Eszt 4:14)
Pál apostol saját maga mondja el, hogy bár semmilyen módon nem vett részt István vértanú halálakor a kövezésben, de azzal, hogy jelen volt és végig nézte azt, bűnrészessé vált ő is. “Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték.” (ApCsel 22:20)
Isten nagyon komolyan veszi a hallgatás-beleegyezés témáját. Ezért legfontosabb elhívásomat, - hogy elmenve tanítvánnyá tegyek embereket - csak akkor tudom elvégezni, ha mindent megteszek azért, hogy megőrizzem erre a szabadságomat. “Ha a nyomorúság idején gyenge vagy, kevés az erőd. Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak! Ha azt mondanád, hogy erről nem tudunk, az, aki a szíveket vizsgálja, beléd lát, és aki lelkedet őrzi, ismer; ő megfizet az embernek cselekedete szerint.” (Péld. 24:10-12)