Az ajándék
Még annyira emlékszem arra, amikor gyerekkoromban, ha közeledett a születésnapom, mindenkinek arról beszéltem, hogy hamarosan hány éves leszek. Meg is kérdeztem nagyszüleimtől, hogy ugye, készülnek és vesznek nekem ajándékot. Ilyenkor ők kedvesen mosolyogtak, megsimogatták a fejemet és bólogattak, hogy természetesen, fognak rám gondolni. Ha zsúrt szervezett édesanyám, mindig arra gondoltam, hogy jöjjenek minél többen, hogy minél több ajándékot kaphassak.
Visszatekintve az Istennel való járásomra is volt ilyen időszakom. Az imáim másból sem álltak, mint mindenféle benyújtott igényekről, kérésekről. Mintha Isten egy automata lenne, ahová bedobom az imakérésemet, majd kipottyan belőle a kért és megálmodott ajándék. Mennyire önző voltam! Nem a közösséget és az Istennel való csendes perceket kerestem és vártam, hanem a szemei helyett a kezeit néztem, hogy éppen mit fog nekem adni.
Valahogy a Jelenések könyve kapcsán is egyre jobban kezdem érteni, hogy itt sem az eseményekre kell mindenképpen fókuszálni, hanem van a könyvnek egy sokkal mélyebb üzenete. Ezzel nem azt mondom, hogy ne akarjam megérteni, hogy mi történik, és mi mit jelent, meg ki kicsoda, de fontos, hogy ne ragadjak le itt! Jézus legfőbb ajándéka a vele való kapcsolatunk. Amikor le tudunk csendesedni, el tudunk bújni a “belső szobánkba”, és csak élvezzük a lábainál töltött perceket.
Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, amikor arról elmélkedem, hogy vajon milyen lesz Jézussal szemtől szembe találkozni. Amikor már nem csak cseppeket fogok kapni a vele való édes közösségből, hanem örökké ott lehetek vele és mellette. Igaz, olvasva a Jelenések könyvének első fejezetét, János apostol összeesett, és olyan lett, mint egy halott, amikor meglátta a feltámadt és győztes Jézust. Pedig neki az az előnye megvolt, hogy ő ismerhette Jézust, mint embert. De talán pont ezért volt számára annyira drámai ez a találkozás.
Jelenések könyve tulajdonképpen egy bizonyságtétel. János elmondja nekünk, hogy miket látott. Szerintem, sok ilyen alkalmon vettünk már részt mi is, amikor valaki elmesélte, hogy milyen találkozása, ima meghallgatása volt. Az első fejezet így kezdődik: “Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása.” (Jel.1:1) Nem eldugja előlünk Jézus a jövőt, nem elaltat minket, hanem kinyilatkoztat, kijelent, megismertet. Isten mindig is ilyen volt. Visszanézünk népének történelmére az Ószövetségben, mindig küldött prófétákat, mindig figyelmeztette népét a közelgő veszélyre. Legtöbbször az volt a panasza népe ellen, hogy míg Ő beszél hozzájuk, addig népének szíve kemény volt, füleik be voltak dugaszolva és minduntalan bálványokat gyártottak maguknak.... (Ézs 59:1-2)
Szomorú, hogy a mai Egyházban a Jelenések könyve a legkevésbé ismert és olvasott könyv. Mintha csak ismétlődnek az ószövetségi időszak szomorú története: hogy az ÚR szól a közelgő ítéletről és az Övéi mintha megint nem figyelmének. Holott itt maga a győztes Jézus jelenti ki magát és az eljövendő eseményeket. Sőt, csak itt olvashatjuk azt a bátorítást, hogy boldogok lesznek azok, akik felolvassák és akik meghallgatják ezeket a prófétai igéket. (Jel. 1:3) Mert, egy olyan találkozásra hív itt minket Jézus, amiben egy nagyon elképesztően csodás ajándék kibontására van meghívásunk. A vele való találkozásra, amikor megjelenik, mint a feltámadt, győztes király! Így akar nekünk bemutatkozni, hiszen jelenleg is fent van már Ő az Atya jobbján és onnan uralkodik, hiszen neki adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt. 28:18)
Nagyon sok dicséret van a Jelenések könyvében, ha mélyebbre ásunk és találkozunk ennek a könyvnek az Igéin keresztül Jézussal, akkor nem tehetünk mást, mint hogy imádjuk Őt, aki méltó erre. A Jelenések könyvének első fejezetében az ötödiktől nyolcadik versig azt tudjuk meg Jézusról, hogy (Jel 1:5-8) Ő a hű tanú, akinek minden szavát elhihetjük. Ő maga az Igazság, Ő soha nem hazudik nekünk, hozzá menve, tőle tanulva megélhetjük, hogy az Ő igazsága mindig szabaddá tesz minket. Ő volt, aki elsőként támadt fel a halálból, ezzel legyőzte a Sátánt és a bűn hatalmát felettünk. “Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából és ő vitt át minket szeretett Fiának országába.” (Kol. 1:13) Jézus a föld királyainak fejedelme. Minden, ami itt a földön zajlik az Ő tudtával történik, Ő uralkodik mindenek felett. Jézus szeret minket. Ez egy olyan tény, amit el kell fogadnunk. Nincs semmiféle feltételhez kötve, hiszen Ő előbb szeretett minket, és életét adta értünk. (1Ján. 3:16) Vére által megszabadított bűneinktől, és országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt. Ez lett az új identitásom: bűnösből, átvitt az Ő országába, ahol pap vagyok Miatta és Benne. Az én érdemem? Dehogy! Ajándékba kaptam, de ezzel együtt kaptam felelősséget is, hogy már ne a testnek éljek, hanem a lélek dolgaival törődjek. (Róm. 8:5)
Jézus el fog újra jönni, amikor minden szem újra meglátja Őt. Siratni fogja őt a föld minden nemzetsége, de ezek nem örömkönnyek lesznek! Inkább az a fajta rádöbbenés, hogy valóban eljött Ő, ahogy megígérte, és a föld népei nem álltak erre készen. Jézus az Alfa és az Ómega. Minden tudás birtokosa, mert Ő jelen volt a kezdeteknél és jelen lesz a végén is. Ő a Mindenható, aki volt, aki van és aki eljövendő.