Csodák
Az elmúlt napok történései bőven adnak arra okot, hogy elgondolkozzunk, csodálkozzunk és hálát adjunk! Két olyan eseményt említenék, ahol mindenképpen térdet és fejet kell hajtsunk a Mi Istenünk előtt.
A legnehezebb Istennek a szuverenitását elfogadnunk. Mikor, mit és miért enged meg, illetve mitől véd meg minket, vagy éppen mitől nem. Szeretnénk mi emberek irányítani a Menny Istenét. Ha őszinte vagyok, imáim nagy része kérés vagy “tanácsadás” Istennek, hogy én hogyan gondolnám az előttem álló nehézség megoldását. Aztán meg jön a csalódás, megsértődés, ha valamit Isten nem úgy, vagy nem akkor válaszol meg. Olyan sokszor kellett nekem is bocsánatot kérnem Tőle, mert én vártam, hogy az általa megígért dolog, majd bekövetkezik az én elképzeléseim szerint. De ha őszinte akarok lenni, akkor az esetek döntő többségében idővel kiderült, hogy megválaszolta az imámat, csak nagyon másképpen, hiszen az Ő fókusza mindig az én szívemben való munkálkodás, az Ő jobb megismerése, és nem az én pillanatnyi boldogságom.
DE az Úr nem irányítható. Ő tartja kezében a világmindenséget, nem hagyott magunkra a teremtést követően. Miközben mindent átlát és az időn kívül van, tudom azt, hogy az Ő gondolatai nem az én gondolataim, és az Ő utai nem az én utaim. (Ézs 55:9) És mégis, annyi, de annyi Ige szól arról, hogy az Úrnak mennyire fontos vagyok én, gondot visel rólam, odafigyel rám. Minden hajszálamat számon tartja. (Mt.6:25-34)
Ezekben a nehéz időkben, annyira fontos, hogy megálljunk és elismerjük, hogy a mi Istenünk az Úr mindenek felett! Különösen építő, amikor egy-egy olyan eseményről hallunk, amikor Isten az Ő kegyelméből, megengedi, hogy a benne hívő gyermekei megéljenek csodákat! Pár napja Ausztráliában egy istentiszteletre besétált egy fiatalember, aki késsel a kezében rátámadt a papra, aki éppen beszélt. Nem várt helyzet volt. A legtöbb késelés nagyon súlyos egészségkárosodással jár. Nem tudom a statisztikát, de sokan belehalnak ilyen jellegű sérüléseikbe. A csoda az volt, hogy a támadónak nem volt nyitva a kése. Így a terve nem sikerült, mert bár megtámadta a papot és ütötte, ahol érte, de nem tudta életét kioltani. Bishop Mari Emmanuel Isten dicsőségére tudta fordítani mindazt, ami vele történt, és bátran hirdeti Jézus szeretetét továbbra is.
A másik csoda az egész világ szeme láttára zajlott, de nekem szükségem volt egy levélre, amit elolvastam, hogy jobban értsem, hogy valójában mi is történt. Amit mindenki tud, hogy Irán megtámadta Izraelt saját területéről. Fenyegetőzött már egy ideje, de a damaszkuszi iráni nagykövetség melletti épületben tanácskozó katonai vezetők ellen mért izraeli támadás volt Iránnál az utolsó csepp a pohárban. Tudjuk, hogy az Irán által pénzelt terrorszervezetek (proxi háború) már jó ideje támadják Izraelt. Északon Libanon területéről a Hezbollah. Keletről Szíria és Irak területéről is folyamatosan érkeznek rakéták. Délről Jemenből a Houtik lövik Eilat területét. Keletről pedig 2023 október 7-én a Hamas terroristái támadták meg a gázai övezet közelében élő zsidó civil lakosságot.
Ennek a támadásnak a legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy Irán úgy döntött, hogy kilép a terrorszervezetei vagyis proxiai mögül, és rakétatámadást indított saját területéről. A számok elképesztőek, hiszen több, mint 100 ballisztikus rakéta, több, mint 30 cirkáló rakéta és majdnem 200 támadó lőszer lett Izrael állama felé kilőve. Az említett levélből csak egy kis részletet emeltem ki. Egy izraeli fizikus írt rabbi barátjának, aki az izraeli védelmi rendszerekkel dolgozik. Itt természetesen, nem tudunk neveket, de a megtörtént eseményeket a világsajtóban mindenhol, mindenki olvasta.
“Fizikából van doktorim, és most már több éve Izraelben, a védelmi iparban dolgozom projekteken, melyek ezen a területen világszinten is kiemelkedőek. Ami a támadás éjszakáján történt, az tudományos szinten egyszerűen nem történhetett volna meg. Hiszen annak valószínűsége, hogy minden úgy működik, ahogy kellene, egyszerűen nem létezik olyan összetett rendszerekben, mint a védelmi rendszerek. Ezek a védelmi rendszerek még soha, sehol sem lettek kipróbálva valós időben. A hibázás esélyének pedig minimum a duplájára kellett volna nőnie, hiszen nagyon magas volt az események száma, amire a megfelelő időben, egyszerre több embernek párhuzamosan kellett reagálnia. Egyszerűen matematikailag nem lehetséges az, ami szombat éjszaka történt. Minden biztonsági iparág vezetője, akik ezeket a védelmi csúcstechnológiai rendszereket fejlesztik és gyártják legfeljebb 90%-os sikert garantálnak. De a támadás éjszakáján, mindenki, úgy értem mindenki - a pilóták, a rendszer- és a technológiai üzemeltetők - egy-egy pillanatban egy emberként teljes egységben működtek. Ha ezt nem Isten cselekedte, akkor már nem tudom, mi a csoda.”
“Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg.” (Zsolt. 44:8) Érdemes nem elfelejteni, hogy az éremnek van egy másik oldala is! Egy ország, egy vezetés, aki óriási erőkkel, pénzzel, győzelmük biztos tudatában indították a támadást, és micsoda szégyen, hogy a kilőtt rakéták nagyon nagy része el sem érte Izrael területét. Ilyen Izrael Istene és ilyen az én Istenem is!