Kovász
Tudom, hogy éppen elmúlt Pünkösd ünnepe, de a napokban értettem meg, hogy a zsidó Aratási hálaadó ünnep, a Savuot bibliai áldozati teendői során, mely pontja hordozza magában az egyház képét. Nem meglepő ez, hiszen minden ószövetségi ünnepre és törvényre igaz, hogy előre mutat az újszövetségre. Amit megtudtam, hogy erre az ünnepre kovásszal készült kenyeret kellett sütni.
"Hozzatok lakóhelyetekről két kenyeret felmutatási áldozatul; kéttized véka finomlisztből készüljenek, kovásszal sütve, az első termésből való áldozatul az Úrnak.” (3Móz.23:17)
A kovász a Bibliában a bűnt és a gonoszságot is jelképezi. Emiatt mondja az Úr, hogy az áldozati kenyereket minden alkalomra kovász nélkül kellett megsütni: "Minden ételáldozat, amit bemutattok az Úrnak, kovász nélkül készüljön...” (3Móz.2:11). Ezért is különleges, hogy erre az ünnepre kovásszal kellett megsütni a kenyereket.
Jézus többféleképpen használta a kovász kifejezést, volt, amikor tévtanításra figyelmeztette tanítványait: “Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.” (Mt.16:12) Pál apostol szavai magyarázzák meg leginkább, mert ő is használja a bűn és gonoszság értelmében a kovászt a következőképpen: “Takarítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, hiszen ti kovásztalanok vagytok, mert a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, már megáldoztatott. Azért ne a régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával.” (1Kor.5:7-8)
Jézus Mennybemenetele utáni első zsidó Aratási hálaadó ünnepről ezt jegyezte fel nekünk Lukács az Apostolok Cselekedetei második fejezetében: “Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindannyian együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek….. Akik pedig hittek a beszédének, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer lélek csatlakozott hozzájuk.” (ApCsel.2:1 és 41)
Végigolvasva az előbb idézett Igeverseket az Egyház, vagyis az Eklézsia születése napjáról kapunk tudósítást. Pál apostol az emberi testhez hasonlítja az Egyházat, ahol Jézus a fej, és mi tagjai vagyunk egymásnak. (1Kor.12:12-27). Az apostoloknak elsőre nagyon meglepő volt, hogy Jézus halálát és a Szentlélek kitöltekezését követően a pogányok számára is megnyílt a lehetőség arra, hogy Isten gyermekei legyenek. Péter apostol látomása Kornéliusz házánál (ApCsel.10:1-23) pont erről szólt, hogy amit és akiket Isten megtisztított, azt Péter, vagyis a zsidó hívek ne mondják tisztátalannak.
Pál apostol is sokat küzdött ezzel, hogy nemcsak a zsidóké a hit, hanem a pogányoké is. “Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor “távol” voltatok, “közel” kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött és “békességet hirdetett nektek, a távoliakat, és békességet a közelieknek.” Mert általa van szabad utunk mindkettőnek egy Lélekben az Atyához.” (Ef.2:12-18) Ezt a titkot Isten neki nyilatkoztatta ki, és őt hívta el arra, hogy missziós útjai során elvigye az evangéliumot Izrael határain túlra.
Az Aratási hálaadó ünnepre két darab kovászos kenyeret kellett sütni. Nincs erről pontos magyarázat az Igében, de Jézus halálát követően az Egyházban valósul meg az, hogy bármilyen háttérrel, bármilyen népből származó ember jelen lehet hit által. “Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;...” (Ef.2:8) Nincs különbség, mert mindenki vétkezett és híjával van az Isten dicsőségének. (Róm.3:23) A bűn és gonoszság lényünk része, az eredendő bűn miatt, de Isten kegyelméből, Jézus vére által lehetünk kapcsolatban a szent Istennel.