Kettős prófécia
Antikrisztus - nyolcadik rész
Izgalmassá teszi a próféciák tanulmányozását, hogy elég gyakran egy közeli és egy távoli jövőt is hordoz magában. Ezért van az, hogy elég sokat tudhatunk az Antikrisztus jelleméről és tetteiről, hiszen Dániel próféta 8. és 11. fejezetében olvashatunk egy “bősz tekintetű királyról”, aki Dánielnek még a jövő volt, de az időben közelebbi prófécia beteljesülése miatt nekünk már történelem. Annyira pontosak voltak Dániel leírásai akkor, hogy a mai napig sokan megkérdőjelezik, hogy hogyan írhatott meg mindent előre ennyire pontosan. De az Úr időn kívül áll, így Ő adhatott Dánielnek ennyire pontos információkat az események előtt.
A “bősz király” IV. Antiokhosz Epifánész volt, aki Kr.e. 175-ben került hatalomra úgy, hogy megölte fivérét, aki a szeleukida dinasztiában örökölte a trónt. Nagy Sándor halálát követően országa 4 hadvezére között lett felosztva. Szeleukosznak jutott a mai Szíria, Izrael és az akkori Mezopotámia területe. Állandó ellenfele Egyiptom volt, amit Ptolemaiosz kapott. Izrael földrajzilag tulajdonképpen ennek a két nagy hatalomnak az ütköző zónájában helyezkedett el. A Dániel 8. és 11. fejezetében olvashatunk ezeknek a királyoknak a hatalomért folytatott harcáról.
“Az ő uralkodásuk végén, a bűnök tetőfokán, előáll majd egy bősz tekintetű király, kétértelmű beszédek mestere. Hatalmas erejű lesz, bár nem a maga erejéből. Szörnyű módon fog pusztítani, minden tette sikerül. Pusztítja az erőseket és a szentek szépét. Okossága révén sikerül, amihez álnokul hozzáfog, ezért fölfuvalkodik szívében, és háborítatlanul pusztít el sokakat. De amikor a vezérek vezére ellen támad, összetörik anélkül, hogy hozzányúlnának.” (Dán.8:23-25)
“Az ő helyére áll egy gyalázatos. Nem úgy adják neki a királyi méltóságot, hanem váratlanul jön, és a királyságot csellel szerzi meg…. Azután az északi király visszatér országába sok kinccsel. A szent szövetség ellen fordul, és szándékát végrehajtva tér vissza országába…. Egy idő múlva újra a déli ország ellen támad, de másodszor nem olyan eredménnyel, mint először…. megijed, visszavonul, és a szent szövetségen tölti ki dühét…. Meggyalázzák a megerősített szentélyt, megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felállítják az iszonyatos bálványt…. Ez a király azt tesz, amit csak akar. Fölmagasztalja és nagyobbnak tartja magát minden istennél, és szörnyűségeket mond még az Istenek Istene ellen is. De csak addig boldogul, amíg véget nem ér a harag, mert ami el van határozva, annak meg kell történnie.” (Dán.11:21-36)
Az északi és a déli király küzdelme hosszú és bonyolult. Az idézett Igerészből kiderül, hogy második támadása Egyiptom ellen IV. Antiokhosz Epifánésznek nem úgy alakult, ahogy tervezte. Hazafelé, áthaladva Jeruzsálemen nagy vérengzést tartott, megtámadta és felégette a várost, és tömegeket ölt meg. Isteni figurának tartotta magát, emiatt a zsidók egy isten hitét ki akarta irtani. Megtiltotta nekik, hogy megünnepeljék a szombatot, és éves ünnepeiket. Tilos volt hagyományos áldozataikat bemutatni és Jeruzsálemben, a templomban egy Zeus bálvány szobrot emeltetett, és megparancsolta a zsidóknak, hogy halálbüntetés terhe mellett mutassanak be tisztátalan áldozatokat és egyenek disznóhúst.
A zsidóknak ez a fajta templom meggyalázása már túl sok volt. Amikor az Istenükről és a templomukról volt szó, fellázadtak. Ennek a lázadásnak volt a vezetője Makkabeus Júdás, aki Kr. e. 164-ben leverte és elkergette IV. Antiokhosz Epifánészt, aki nem sokkal később Perzsiában elmebetegen halt meg. Saját magát Epifánész-nek vagyis “kiváló”-nak neveztette, de a zsidók “Epamánész”-nak csúfolták, ami “őrült”-et jelent.
Antiokhosz tettei alapján elég sok párhuzam ismerhető fel közte és a jövőbeni világuralkodó között. Úgy is lehet mondani, hogy Antiokhosz úgymond előképe volt a jövendőbeli Antikrisztusnak. Az idézett Igerészek alapján az Antikrisztusra is igazak lesznek a dánieli próféciák és Jézus próféciái is a Jelenések könyvéből. Nagyokat mondó szájjal, istenkáromlóan ellene mond a Felségesnek. (Jel.13:5) Uralkodása nem saját erejéből lesz. (Jel.13:4) Mások leigázásából jut majd hatalomra. (Jel.13:4) Gyűlölettel lesz tele Izrael és Isten népe, a zsidók felé. (Jel.13:7) Pusztít majd háborítatlanul. (Jel.12:17) Ellene támad a vezérek vezérének. (Jel 16:14) Uralmának Isteni ítélet fog véget vetni. (Jel.19:20)
Dánielnek még ezt mondta az angyal:”Te azért zárd le ezt a látomást, mert távoli időről szól!” (Dán.8:26) Jézus viszont János apostolnak már ezt mondta: “Ne pecsételd le e könyv prófétai igéit, mert az idő közel van.” (Jel.22:10)