Aratás
Keresztelő János is prófétált Jézusról, amikor ő már, mint ‘Kiáltó Hang’ a pusztában prédikált, készítve az utat Jézus szolgálatát megelőzően. Szavait a bemerítkezést megfigyelő farizeusokhoz és szadduceusokhoz intézte. “Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? … Ő (JÉZUS) majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét: a gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel.” (Mt.3:7;11-12)
Magával az 'aratás' képével itt találkozunk először, de nem utoljára. Az aratás egy nagyon fontos időpont azóta is minden nép életében. Igaz, mi itt a 21. században, akik nem mezőgazdaságból élünk és csak bemegyünk a boltba és levesszük a kenyeret a polcról nem érezzük már át ennek az időszaknak a súlyát. Abban az időben, az aratás egy nagyon fontos időszak volt. Ekkor lehetett látni, hogy áldás volt-e az Úrtól vagy nélkülözés várható. Maga Jézus is mond példázatot az aratásról, amikor a Máté evangéliumának 13. fejezetében több mindenhez hasonlítja a 'Mennyek országát.'
“Más példázatot is mondott nekik: “Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. De amíg az emberek aludtak, eljött ez ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a zöld vetés szárba szökött, és már magot hozott, megmutatkozott a konkoly is. A szolgák ekkor odamentek a gazdához, és azt kérdezték tőle: Uram, ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnan van akkor benne a konkoly? Ellenség tette ezt! - felelte nekik. A szolgák erre megkérdezték: Akarod-e, hogy kimenjünk, és összeszedjük a konkolyt? Ő azonban így válaszolt: Nem, mert amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe.” (Mt.13:24-30)
Több minden megfogott ebben a példázatban. A magvető csak jó magot vetett, és az Ellensége az, aki jön éjszaka, titokban, gonosz módon teleszórja a szántóföldet konkollyal. Együtt növekszik a búza a konkollyal, mégis látszik a két növény között a különbség. A gazda vár az aratásig, nem akarja, hogy a gyomlálásban kár érje a búzát. Csak két növény van: búza és konkoly. Ami búzamag volt, abból nem lesz időközben konkoly és ez fordítva sincs így. Az aratáskor először a konkoly kerül összeszedésre, és el lesz égetve.
Két olyan szót is említ az Ige, aminek utána kellett nézzek, hogy pontosan micsoda a konkoly és a pelyva. A pelyva csekély értékű takarmány, a pázsitfüvek és a sásfélék virágát körülvevő 1-2 pikkelyszerű, vékony, hártyás levélke. A konkoly, a szegfűfélék családjába tartozó, szálas vagy szálas-lándzsás levelű, lilás rózsaszín virágú mérges gyomnövény, vetésekben gyakori.
Keresztelő János próféciája a világ végén történő végső aratásra utal, akkor fog beteljesedni. A Jelenések könyvében van erről egy rövid tudósítás, ahol Jézus lesz az, aki fog majd aratni. Az aratásban pedig az erre kijelölt angyalok fogják őt segíteni. A tét: az örök Élet, vagy pedig az örök kárhozat. “És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: “Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön”. A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet.” (Jel.14:14-16)