Juhok vagy kecskék
A héten volt annak a szomorú napnak a második évfordulója, amikor 2023. október 7-én hajnalban, a HAMAS terrorszervezet és GAZA férfi lakosainak egy része felfegyverkezve, átszakították a határként húzott kerítést, és lerohantak egy határmenti zenei fesztivált és több kibucot is, azzal a céllal, hogy zsidókat ÖLJENEK. Mindegy volt, hogy fiatal vagy idős, katona vagy civil, férfi vagy nő, felnőtt vagy gyerek. Megszállottként, ’Allah Akbar’-t kántálva mentek, és lőttek mindenkire, akik eléjük került, vagy ha menekült, azt szó szerint levadászták. Tetteikről rengeteg felvétel maradt fenn, mert maguk a vérengző terroristák készítették ezeket telefonokkal, vagy egyéb más kamerákkal. Néhány óra leforgása alatt, közel 1200 civil embert végeztek ki a legkegyetlenebb módokon, és magukkal hurcoltak fogságba közel 250 izraeli és nem izraeli állampolgárt. A napokban, emlékezésképpen több összeállítás is készült ezekből a videókból, ami elérhető a neten.
Azon tűnődöm, hogy mit nehezebb feldolgoznom, megértenem, felfognom: a vérengzésről készült felvételeket, vagy az eltelt 2 év során Izraelt ért vádakat. Miszerint ez a nap meg sem történt, vannak, akik azt hangoztatják, hogy ezeket a vérengző felvételeket színészekkel készítették a zsidók megrendelésre, hogy legyen okuk katonailag lerohanni a palesztinokat Gázában. Meg azt, hogy a foglyokról szóló hírek is igazából kitalációk, mert a zsidók így akarják eltusolni annak a több tízezer palesztin gyereknek a halálát, akiket a katonai hadművelet kapcsán állítólag megöltek.
Ez a 2 évvel ezelőtti borzalom olyan mély sebet ejtett az emberiségen, ahonnan már nincs visszaút, mert látható módon az emberek nagyon nagy százaléka inkább elhiszi a hazugságot, a félrevezetést, a propagandát, mint a valóságot. Mindezt úgy, hogy fel sem merül bennük, hogy félre vannak vezetve, meg vannak tévesztve. Az elmúlt napokban a hírekben lehetett látni, hogy mind nyugat Európában, mind pedig Amerikában, óriási tömegeket mozgatnak meg a palesztinok melletti szimpatizáns tüntetések. Nagyon ügyes és hatásos a PR, amit a palesztinok és a HAMAS vezetői folytatnak. Mert mindig könnyebb volt birkának lenni, és a tömeggel együtt vonulni. Idő, energia, fáradtság kérdéseket feltenni, 1-1 hír vagy kép valóságtartalmának utána nézni. Valahogy a tömeg ad nekünk embereknek egy egyfajta valahová tartozás érzését, mondhatnám akár bátorságnak is, amikor együtt lehet másokkal kántálni a szlogeneket (From the river to the see – A folyótól a tengerig). Benne lehet még valamifajta szabadság érzése is, hogy most kint vagyok az utcán, hallatom a hangomat és kimondhatom, hogy mit gondolok, mivel nem értek egyet, akár igazam van, akár félre vagyok vezetve. Mivel pedig sokan nem is tudják, hogy félre vannak vezetve, ezért legtöbbször csak érzések alapján hiszik el azt, ami nekik tetszik.
Emberként, Isten képmására lettünk teremtve, és valóban megtehetem, hogy véleményt mondok, hallatom a hangom, mert a Világmindenség Teremtőjétől szabad akaratot kaptam. DE a szabadsággal együtt felelősség is jár. Eldönthetem, hogy mikor mit teszek, mit mondok, de szavaimért, tetteimért vállalnom kell a felelősséget. Ezt pedig Isten nagyon komolyan veszi. Sőt, még egy lépéssel tovább is megy, amivel nem biztos, hogy sokan tisztában vannak. Jóel próféta könyvében ugyanis olvashatunk arról, hogy Jézus második visszajövetelét követően ítéletet fog tartani Jézus az EGYES NÉPEK felett, annak alapján, hogy mely nép állt Izrael mellé és mely nép nem. “Azokban a napokban és abban az időben, amikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem sorsát, összegyűjtök minden népet. Josafát völgyébe vezetem őket, és ott tartok ítéletet fölöttük, amiért szétszórták a népek közé tulajdon népemet, Izraelt, és felosztották országomat.” (Joel 4:1-2) Nagyon aktuális ez, hiszen éppen ez van most is terítéken, hogy lesz-e Izrael területén Palesztin állam a béke érdekében, vagy sem. Mindenesetre az Úr nem nézi jó szemmel, hogy fel akarják az emberek osztani azt az országot, amit Ő az övének nevez!
Nagyon hasonló Jézus példázata is, amit a Máté evangéliumának a 25. fejezetében mond el a juhokról és kecskékről. A 24. fejezet elején kérdezték tanítványai őt, több mindenről, többek között arról is, hogy milyen lesz az Ő második eljövetele és a világ vége. (Mt.24:3) Erre érkezik válaszul a példázat, melyben arról az ítéletről beszél Jézus, amikor annak alapján fogja külön választani egymástól az embereket és népeket, hogy kik álltak ki Izrael mellett, azoktól, akik ezt nem tették meg. Mivel a kérdezők zsidó tanítványai voltak, maga az Egyház még nem született meg, hiszen Jézus kereszthalála előtt vagyunk időben, így Jézus minden válasza és példázata is a zsidó népre vonatkoztatható. Jézus második visszajövetele a Nagy Nyomorúság éveit követi, mely időszakban a zsidók üldözése eddig nem látott és tapasztalt méreteket fog ölteni. “Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.” … “A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” … “És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt.25:31-46)