Találkozások
Annyira jó tudni, hogy Jézus maga is várakozással telve beszélt az Elragadtatásról, a második visszajöveteléről. Olvasva a Bibliát mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség tele van rengeteg örömteli eseménnyel, különleges időszakkal, találkozásokkal. Feltűnt, hogy Jézus földi élete során, az utolsó napjaiban mind nekünk, az Egyház tagjainak, az Ő Mennyasszonyának, mind pedig választott népének, a zsidó embereknek is hagyott egy-egy utolsó üzenetet.
Tudom és hiszem, hogy a feltámadt, győztes Király ugyanúgy várja, hogy találkozhassak Vele, és hazavihessen oda, ahol Ő van most. (Jn.14:1-3) Mert egy ünneppel vár engem is, mint mindannyiunkat akik Benne hiszünk és újjászülettünk. Az is lenyűgöző, hogy ez csak a közös együttlét első találkozása lesz, amit rengeteg élmény, feladat és közös uralkodás követ majd. Erről Jézus az utolsó vacsoránál tett említést, ami amúgy egy Pészah ünnepi vacsora volt.
“Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: “Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. De mondom néktek: nem iszom mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.” (Mt.26:26-29)
Az Úrvacsora magába foglalja a múltat, az emlékezést. De mindennél hangosabban hív minket abba a reménységbe, hogy lesz még egy olyan vacsora, amit együtt, az én személyes részvételemmel és minden megváltottal együtt fogjunk elfogyasztani az Atya házában. Megváltva, mennyei testben, a bűn hatalmától szabadon.
Isten választott népének jövője azonban fájdalommal, gyásszal, és megtöretéssel lesz tele. Jézus első eljövetelekor népe elutasította Őt. Nem a szenvedő Messiást várták. A győztes királyt akarták, aki megszabadítja őket az éppen aktuális elnyomó hatalom uralmától. De Isten megváltó tervében sokkal, de sokkal több volt benne. Ő feladatot és felelősséget adott népének, hogy éljék meg a Vele való kapcsolatot úgy, hogy ezzel példaként állhassanak meg a többi nép között. De az engedetlen nép süket és vak lett. Ez a fajta vakság és szívbeli keménység miatt, Jézus így fakadt ki a halála előtti napokban, amikor éppen Jeruzsálem felé sétált tanítványaival: “Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Mert mondom nektek: nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok, Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt. 23:37-39) Lukács evangéliumában pedig, “Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. De mondom nektek, nem láttok addig engem, míg el nem jön az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki jön az Úr nevében.” (Luk.13:35)
Erről a jövőbeni találkozásról több próféta is írt, illetve a zsidó nép őszi ünnepei is ezt vetítik előre prófétikusan: a Kürtzengés ünnepe (Rosh Hashanah), az Engesztelés napja (Yom Kippur), majd pedig a Sátoros ünnep (Szukkot). (3Móz.23:23-44) Ezeket az ünnepeket a zsidó hagyományokat jól ismerő messiáshívő Amir Tsarfati a következőképpen ismerteti. A Kürtzengés ünnepekor a Sínai-hegyi találkozásra emlékeznek a zsidók, amikor Isten maga szállt le a hegyre és Mózes beszélt az Úrral, aki mennydörgésben felelt neki. (2Móz.19:18-19)
Jézus második eljöveteléről így ír Zakariás próféta: Mert AZON A NAPON meg fogja vetni lábát Jézus Király az Olajfák hegyén, mert eljön az Úr szentjeivel együtt. (Zak.14:4-5)
Az Engesztelés napja pedig majd az a nap lesz, amikor a megmaradt nép, akik túlélték a Nagy Nyomorúságot, megértik, hogy Jézus a szenvedő és a király Messiás egy személyben! „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyereket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak”. (Zak.12:10)
Végül pedig a Sátoros ünnep lesz az az 1000 éves királyság, ahol maga Jézus a zsidó nép királya lesz, és Ő fog 1000 évig a földön uralkodni. “Azután, akik megmaradtak a Jeruzsálemre támadó népek közül, évről évre elmennek, és leborulnak a Király, a Seregek Ura előtt, és megünneplik a sátoros ünnepet. Ha pedig a föld népei közül valamelyik nem megy el Jeruzsálembe, hogy leboruljon a Király, a Seregek Ura előtt, az nem kap esőt.” (Zak.14:16-17)