Kürtzengés
Trombita, kürt, harsona, sófár. Ezek mind olyan fúvós hangszerek, amik előkerülnek a Bibliát olvasva. A hangszereket megfújva jött a figyelmeztetés, vagy összegyülekezésre esetleg harcra hívás. Izrael a napokban ünnepli az úgynevezett Rosh Hashanah, vagyis a Kürtzengés ünnepüket, ami igencsak megmozgatja a keresztény világot, hiszen nagyon sokan kapcsolják az Egyház elragadtatását ehhez az ünnephez. Idővel ehhez az ünnephez kapcsolódott a zsidó újév kezdete. De Mózes harmadik könyvében Isten másképpen rendelte ezt az ünnepet: „Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Mondd meg ezt Izrael fiainak: A hetedik hónapban, a hónap elsején pihenőnapotok legyen, szent gyülekezés emlékeztető kürtöléssel. Ne végezzetek semmilyen foglalkozáshoz tartozó munkát, hanem mutassatok be tűzáldozatot az Úrnak.” (3Móz.23:23-25)
A zsidó nép ünnepeit Isten rendelte el. Amennyiben az évszakok szerint vesszük sorra ezeket, erőteljesen rajzolódik ki, hogy vannak a tavaszi és az őszi ünnepek. Első ránézésre, ez így érthető és elfogadható, hiszen a nyári hónapok alatt dolgoztak a földeken, termelték az élelmet, arattak, szüreteltek. Az ünnepek mindig az örömteli ünneplésről, pihenésről és áldozatok bemutatásáról szólt. A Kürtzengés ünnepén (Rosh Hashanah) arra kellett a népnek emlékeznie, amikor az Úr maga lejött és megjelent a Sínai-hegyen. „A Sínai-hegy egészen füstbe borult, mert leszállt rá tűzben az Úr. Füstje úgy szállt föl, mint a kemence füstje, és az egész hegy nagyon rengett. A kürt zengése egyre erősebben hangzott. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felet neki.” (2Móz.19:18-19)
Olvasva a mózesi beszámolót érthető a nép félelme, mert ez egy nagyon félelmetes és meghatározó élmény lehetett. Hiszen itt Isten emberi fülnek is hallható módon, a mennydörgésben válaszolt Mózesnek, miközben egyre erősebben hangzott a kürt zengése. Ezt az eseményt követte a TÍZ Parancsolat átadása, amit Mózes ezek után kapott az Úrtól, amikor felment a hegyre.
Mivel Jézus földi élete során Izrael földjén élt, Jeruzsálembe járt fel a templomba, ezek az ünnepek részei voltak az ő életének is. De ezek az ünnepek, mint annyi minden más az Ószövetségben, nagyon komolyan előre mutattak, mert nagyon sok minden Jézus földi szolgálatában teljesedett be, vagy nyert további értelmet. A tavaszi ünnepek például, Jézus első ittlétének legfontosabb eseményeivel hozhatók párhuzamba. A Páska ünnepe, a Kovásztalan kenyerek ünnepe, az Első kéve bemutatása Jézus életének utolsó napjait, halálát és feltámadását foglalta magába. (3Móz.23:4-12) Jézus feltámadását követően még 40 napig itt volt és bátorította a tanítványokat, de Mennybemenetelekor arra kérte őket, hogy maradjanak Jeruzsálemben és várják meg az Atya ígéretét, mert nemsokára Szentlélekkel fognak megkereszteltetni. (ApCsel.1:4-5) Ez az esemény, a legutolsó tavaszi ünnepen, az Aratási hálaadó ünnepen (3Móz.15-22) történt meg, „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek” (ApCsel.2:1-2) Így lett Pünkösd ünnepe az Egyház születésnapja. Azóta eltelt közel 2000 év, és várjuk vissza Jézust, mert megígérte, hogy visszajön értünk.
A zsidó őszi ünnepek jó pár hónap elteltével követik a tavaszi ünnepeket. Ez a kép is prófétikus, hiszen Jézus halálával megnyitotta az utat minden ember számára arra, hogy a Menny és Föld Teremtőjével szoros, mindennapi kapcsolatot létesíthet a hit által. Így tette lehetővé, hogy akár pogány, akár zsidó ember, hit által közösségben élhessen az Atyával. De ez az időszak, amit most élünk, az Egyház ideje is egyszer véget fog érni. Elmúlik a nyár, elérkezik az ősz, és Isten figyelme ismét népére fog irányulni. Látva körülöttünk a világot, szinte napról napra érezzük az ősz közeledtét.
Az őszi ünnepek is elég szorosan követik egymást, nagyjából 1 hónapot ölelnek fel: a Kürtzengés ünnepe, az Engesztelés napja (Yom Kippur), majd pedig a Sátoros ünnep. (3Móz.23:23-44) Pál a Thesszalonikai Gyülekezetnek írt első levelében ír az elragadtatásról, és annak menetrendjéről. Ott említi a kürt zengését és emiatt van olyan nagy várakozás sokakban a Kürtzengés ünnepe kapcsán. Itt jön a kavarodás és félreértés. A zsidó Kürtzengés Ünnepe, a Rosh Hashanah ugyanis lehet szeptember vége vagy október eleje is. Az Egyházból emiatt sokan mindenféle Igeversekre hivatkozva kiszámolják és megjósolják az Elragadtatást.
Ha figyelmesen olvasom az Igeverset: „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az ISTEN harsonája, …..” (1Thessz.4:16) Isten harsonája fog megszólalni. Ehhez nekünk embereknek semmi közünk nincs és nem is lesz! Az Atya, amikor elérkezettnek látja az időt, NEM egy előre megadott ünnepnek a napján, hanem bármikor megadhatja a mennyei jelet arra, hogy Jézus elinduljon Egyházáért, a Mennyasszonyáért, akiket majd a felhőkön, a levegőben fog fogadni, hogy az Elragadtatást követően mindenkor együtt legyünk Ővele.
Az őszi ünnepek prófétikusak. Jézus második földi visszajövetelével és uralkodásával lesznek kapcsolatosak.