3:16 A remény számai
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
János 3,16
Tegnap arra ébredtem, hogy a 7 éves unokaöcsém és az 5 éves unokahúgom a szomszéd szobában a fenti igeverset memorizálja. Jövő héten gyerektábor lesz, és az a tippünk, hogy ez is a megtanulható aranymondások között lesz. Sokan már gyerekként megtanulták a János 3:16-ot, de valószínűleg azok sem először hallják, akik nem jártak keresztény gyerektáborba.
Max Lucado könyve a fenti igeverset vesézi ki szóról-szóra. Minden egyes fejezet az ige egyik szavát emeli ki. Így egy egész fejezet szól a szeretetről, egy másik Istenről, egy harmadik a világról, és így tovább. Ezzel a módszerrel pedig teljesen új tanulságokat mutatott meg számomra, melyek közül egyet szeretnék megosztani.
Néhány éve olvastam reggelente a könyvet. Egyik nap valamiért félbeszakítottam az áhítatomat. Mielőtt visszatértem volna a szobámba sikerült összevesznem két családtagommal is. Nagyon nyomasztott, hogy még a napi csendességem sem tudom bűn nélkül végig vinni. Az egyik pillanatban még Istent dicsértem és azt kerestem, hogyan szolgálhatnám Őt, a következő pillanatban meg már veszekedtem. Szomorúan ültem vissza az ágyamra, hogy folytassam a könyvet.
Épp az „ÖRÖKélet” - ről szóló fejezethez értem Max Lucado könyvében. Sok dolgot már tudtam, a Mennyről és az örök életről: nem lesz fájdalom, nem lesz szenvedés, arany utcák, üvegtenger. De volt egy dolog, amibe azelőtt sosem gondoltam bele. Nem csak a körülmények lesznek tökéletesek, hanem én is. Bár itt a földön harcolunk az óemberünkkel, de ott vége lesz küzdelmeinknek.
„A legjobb formádban leszel egy örökkévalóságon át!” írja Max Lucado.
A bátyám mondta sokszor, hogy az segítette végig a tinédzserkoron, hogy tudta, hogy ez egy átmeneti időszak. Nem fogja mindig fekete-fehérnek látni a dolgokat. Én valahogy így vagyok a földi léttel. Segít a tudat, hogy nem fognak örökké kísértések gyötörni.
El fogunk jutni oda, hogy egyszerűen élvezzük Isten jelenlétét.