„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem.”
(Ézs 45,2)
Nagyon komolyan el kellett gondolkodnom ezen az Igén. Micsoda Ígéret ez! Cyrus király kapta Ézsaiás keresztül az Úrtól. Mint minden, ami a Bibliában meg van írva, nekünk is szól, és a mi tanításunkra is szolgál, a tények ismertetésén felül.. Ezt az Igét olvasva, rengeteg minden eszembe jutott arról, mennyi göröngy takarodott el az utamból, és mennyi áthághatatlannak tűnő ércajtó nyílt meg előttem. Jó emlékezni mindazokra a csodákra, amelyek megtörténtek velem. Áldom érte az Urat. Biztos vagyok benne, hogy sok hívő testvérem tudna beszámolni számtalan csodáról, ami vele történt.
Van azonban ennek a dolognak egy másik oldala is. A földi életünkben vannak olyan göröngyök, amelyek nem tűnnek el. Hiába a sok ima, hiába a böjt, a könyörgés, nem nyílnak meg ajtók, nem tűnnek el göröngyök. Látszólag nem! Eszembe jutott az Ige: "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik." (Róm 8,28). Életem utolsó harmadában meg kellett tanulnom, hogy sok ércajtó nem nyílhat meg. Több oka is van, néhányat szeretnék megosztani, amit szívemre helyezett az Úr.
Még Pál apostolnak is maradt a tövis. Nem ellene, érte. Nem értjük, de érezzük lélek által, hogy javára vált. Ha minden kívánságom, kérésem teljesülne, nem lennék-e pökhendi? Na látjátok? Így kell ezt csinálni... Megmaradnék-e ebben a tehetetlenség érzésében hogy Jézus nélkül semmi és senki vagyok? Megtanultam, hogy a legnagyobb nehézségek, próbák visznek oda Jézus lábaihoz. Akkor vágyom a legjobban az ő szavára, vezetésére, a vele való közösségre... Nincs meg az a vállveregetős érzés: Na igen, jól csinálom, én... Minden ami az életemben nehéz volt, egyetlen célt szolgált, szolgál. Még közelebb Jézushoz, még többet tőle, vele. És lám: Máris eltűntek a göröngyök, nyílnak az ajtók. Lelki ajtók. Isten azt akarja hogy ne vesszünk el, és vele legyünk igazi közösségben!
Az élet gondjai, nehézségei maradnak, de a lelki ösvény őfelé simává lesz. Amit kapok tőle van. Amit nem kapok meg, az is tőle van. Nem azért hogy nehéz legyen, sőt. Azért hogy közösségben maradjunk. Ki ne élte volna át, azt az igazi térdreborulós
Ez az élet számomra lassacskán véget ér. Jézussal való közösségem hitem szerint nem ér véget soha. Összegezve, ha a földi élet göröngyei elsímulnak ajándék, kegyelem,ami nem az én érdemem, hanem Isten dicsőségének megnyilvánulása. Ha nem kapom meg, ha sok nehéz dolog megmarad, az is az Úrtól van, az én javamra, Isten dicsőségére. Természetesen amikor ezeket átéljük, nem egyszerű. Kérdések vannak bennünk, és gyakran állunk érthetelenül gyász, betegség, munkanélküliség, és egyéb nagy hegyek láttán. Isten azonban az ő Lelkén keresztül meg tud minket vigasztalni, bátorít és békességet ad. Ezekhez kellenek a csendes percek, a testvéri közösség és egymás vigasztalása bátorítása.