Amerika népe
Kedves Amerikai Testvéreim az Úrban!
Engedjétek meg nekem, hogy néhány sorral bátorítsalak most Titeket! Megértem, ha már ott tartotok, hogy magatokra akarjátok zárni az ajtót, és lehetőleg senki se szóljon Hozzátok! De nem ilyen időket élünk!
Én csak azt tudom Nektek elmondani, amit kívülről látok és hallok. Nem éltem sohasem Amerikában, így azon ismereteimre és meglátásaimra tudok csak hagyatkozni, amit olvastam, amit az ott élőktől hallottam, láttam.
Óriási ország a tiétek, a nyitottságotok, szabadságotok, sokféleségetek mindig is vonzó volt a világ többi népe számára. Amerika hosszú évtizedeken át az Álmok Országa volt, ahová eljutva nagyon sokan megvalósíthatták kemény munkával életük nagy terveit. A mi kicsiny országunkból is sokan érkeztek hozzátok. Voltak idők, amikor csak szerencsét próbálni mentek Európából Amerikába, de volt olyan időszak is, amikor menekülniük kellett egy olyan ideológia és rendszer elől, mely az emberi méltóságot, szabadságot lábbal tiporta.
De ezzel a fajta szabadsággal felelősség is jár!
Ami egyszer erős volt, bátor és védelmező, az mára már csak árnyéka önmagának. Tudom, nekünk keresztényeknek nem ez a föld a mi otthonunk! De Isten mégis adott nekünk erre a földre vonatkozó szabályokat, útmutatást. Adta a házasság intézményét, (1.Móz. 2:24) az egyes népeket, nyelveket (1.Móz.11:8) és a népek élére kinevezett vezetőket. (Róm.13:1-7) Akiket vagy megválaszt egy nép, vagy maguk ragadják kezükbe a hatalmat.
Jézus azt kérte az Atyától, hogy ne vegyen ki minket ebből a világból, hanem őrizzen meg minket a gonosztól. Emiatt mondta azt is nekünk, hogy legyünk só és világosság, ebben a sötét világban. Világunkat e világ fejedelme a Sátán uralja, mivel ezt tudjuk és meg is éljük, tisztában vagyunk azzal, hogy itt csak pillanatokra tudjuk megélni a tökéletességet. Emellett keresztényként nem lehetünk tétlenek, mert a Jézustól kapott kegyelmet és szeretetet tovább kell adnunk, hiszen sóként mi vagyunk azok, akik ízesítünk és konzerválunk. Továbbá a Jézusban megismert igazságokkal tudunk másoknak is utat mutatni. Ez igaz az élet minden területére.
Politika, választások, pártok, programok, propaganda, kampányok. Őszintén megértem, hogy ezek olyan dolgok, amiket nagyon szeretnénk kizárni az életünkből, de mégsem tehetjük, hiszen a választások eredményei hatással van ránk is. Gyakran a két rossz közül kell választanunk. És emiatt el is megy tőle a kedvünk, hogy véleményünket kinyilvánítsuk. De az utóbbi időben nálam sokkal okosabbaktól hallottam, hogy néhány egyszerű dolgot kell megfigyelnünk az adott jelölt és programja kapcsán. Hogyan áll ki az élet védelme mellett, hogyan áll a keresztényekhez és a Biblia alapelveihez, illetve mennyire támogatja Izraelt? Ezek a létfontosságú kérdések számunkra, keresztényeknek.
Én itt egy pici kelet európai országban lélegzetvisszafojtva várom, hogy mi lesz november 5-e után. Amit dönteni fogtok, az kihatással lesz az egész világra. Tudom, ezek nagy szavak, de ez így lesz. Maga a blog sorozat is folyamatosan arról szól, hogy rohanunk a világtörténelem vége felé. Ezért nincsenek illúzióim. A jéghegy felé rohanó hajót már nem lehet megfordítani, de lassítani lehet. Nem csak én várom ezt a döntést ennyire. Irán újabb támadást ígért Izrael ellen, mert ők is értik, hogy ha visszatér a Fehér Ház korábbi lakója, akkor az ő támadásaiknak is véget fog vetni.
Vigaszom az, hogy mi tudjuk, hogy hazamegyünk, ha bármi is lesz itt. De Pállal együtt mégis remélem, hogy azok miatt, akik még nem ismerik Jézust, kapunk még egy kis időt a hajó teljes elsüllyedése előtt!
“Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség! Ha pedig az életben maradás az eredményes munkát jelenti számomra, akkor, hogy melyiket válasszam: nem tudom. Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennnél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak. Erről meggyőződve tudom is, hogy életben maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal, a hitben való növekedésetekre és örömötökre; …” (Fil.1:21-25)