Bátrak és gyávák
Két férfit szeretnék most bemutatni. Egyikőjüket sem ismerem személyesen. Riportot és híreket láttam tőlük és róluk. Elismerem, benne van a veszélye, hogy félreismertem őket, vagy a róluk bemutatott kép nem fedi a valóságot, de mégis hiszem, hogy ők ketten meg tudták nekem mutatni, hogy mi a bátorság és mi a gyávaság ma, a 21. században. Sok mindent lehet felsorolni arról, hogy kinek mit jelent ez a két fogalom. A Bibliában azt látom, hogy Isten számára nagyon fontos jellemvonás a bátorság! Természetesen, a Benne való bizalom, és az Ő tervében való jelenlét, munkálkodás jelenti a bátorságot. Mind a bátorság, mind pedig a gyávaság éles élethelyzetekben válik láthatóvá. Ezek az emberi jellemek, amik élesen kirajzolódtak ennek a két férfinak az életéből, akik bár sohasem találkoztak, mégis ugyanannak az eseménynek voltak a szereplői. Mind a ketten a 2023. október 7-ei izraeli terrortámadás résztvevői: egyik, az életét és másokat védelmező zsidó fiatalember, a másik pedig a gyűlölettől megmérgezett terrorista vezér.
Emlékszem, amikor nemrég újra olvastam a Jelenések könyvét, nagyon megfogott a 21. fejezetben lévő felsorolás. Itt már az Új Égről és Új Földről ír János Apostol. “Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz. De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.” (Jel 21:7-8) Ha nekem kellene összeállítanom a felsorolást, hogy szerintem kik nem mehetnek majd be az örökké tartó isteni jelenlétbe, én biztosan nem a gyávákkal kezdtem volna. Emiatt ez a kérdés azóta is foglalkoztat. Mit is jelent a bátorság? Illetve miért van ennyire a lista elején a gyávaság? Hiszen nem olyan világban élünk, ahol a férfiak lóháton és karddal az övükben nyargalnak fel alá, míg a nők otthon vannak, és vigyáznak a rájuk bízott sátorra, konyhakertre, gyerekekre, és idősekre.
A bátorság és gyávaság végig kíséri az emberi történelmet. Ami talán meglepett, hogy a gyávaságot a mi mai feje tetejére állt világunk is elítéli, és negatívként mutatja be. Ha a bátorság kapcsán példákat kellene felsorolnom, akkor elsőként Józsuét mondanám, aki Mózestől vette át a zsidó nép vezetését, és ő indult el a néppel elfoglalni Kánaán földjét. Óriási feladatot kapott Istentől, így szüksége volt arra, hogy Isten bátorítsa őt, hogy ne féljen, hanem legyen bátor: “Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.” (Józs. 1:9) Aztán ott van a fiatal Dávid, aki hallva Góliát szidalmait, bátran felvette a harcot ellene. De vannak bátor nők is a Bibliában. Szintén Dávid életéhez kapcsolódóan, Abigail, aki, amikor megtudta, hogy férje, Nábál elutasította Dávid embereit és kérésüket, sebtiben, férje tudta nélkül, összepakolt mindenféle élelmet és a felbosszantott Dávid elé sietett, hogy megakadályozza a felesleges vérontást. Dávid ezt meg is mondta akkor őszintén Abigailnak: “Bizony, az élő Úrra, Izrael Istenére mondom, aki visszatartott attól, hogy rosszat tegyek veled: ha nem sietsz, és nem jössz elém, akkor reggelre egy kutyája sem maradt volna Nábálnak!” (1Sám. 25:34)
Az elmúlt hét nagy eseménye volt, hogy a HAMAS terrorszervezet vezérét Yahya Simwart megölte az izraeli hadsereg Rafah-ban. Ez a hír több szempontból is különleges volt. Halála nem egy tudatos akció keretében történt. Nem a Moszad, nem is a különleges katonai egységek ölték meg őt, hanem sorkatonák. Mivel Yahya Sinwar tudatosan az elhurcolt és még élő izraeli foglyokkal vette magát körül, mint élő pajzzsal, így a korábbi katonai akciók már több ízben is kudarcot vallottak. A terroristavezér, a kirobbantott konfliktus óta Gázában a föld alatti alagutakban bujkált. Úgy halt meg, ahogyan élt. Gyáván, bujkálva. Akkor érte utol végzete, amikor rengeteg pénzzel, hamis papírokkal és térképekkel felszerelve készült elhagyni a gázai övezetet Egyiptom irányába. Nem volt soha igazán szabadságharcos, nem volt soha olyan vezér, aki összefogta volna az ellenállást, hanem egy gyáva, és velejéig gonosz férfi volt. Nem merte felvenni a harcot az ellenség katonáival, hanem bunkerében, a föld alatt ártatlan civilekkel, közülük is idősekkel, nőkkel, betegekkel, és gyerekekkel vette magát körül. Nem volt sem hős, sem kiemelkedő vezető, hanem a szó legteljesebb értelmében terrorista volt.
A Nova fesztivál túlélői között voltak magyarok is. Megélt történetüket elmesélik egy riportban. Az izraeli születésű fiatalember az a fajta bátor hétköznapi hős, aki felismerve a helyzetet, mindvégig tudta, hogy mit kell tennie, hogyan kell vigyáznia a rábízottakra. Nem akart hős lenni, de az a bátor férfi volt, aki védelmezett, gondolkozott, döntéseket hozott, és tudott úgy cselekedni, hogy nemcsak saját magára gondolt. Izraeliként tudjuk, hogy ők valahogy ebben nőnek fel, mert muszáj, mert az életük függ ettől. Több évig teljesítenek katonai szolgálatot és valahogy napjaikat is úgy élik, hogy tisztában vannak a rájuk leselkedő veszélyekre. Az Életet rendkívüli módon értékelik és szeretik. Lenyűgöző és egyben hátborzongató, amit elmesélnek. Ők maguk még nem is értik igazán, de Isten védelmező keze mindvégig velük volt!