Rések az időben
Egyre erősödik bennem a feltételezés, hogy az Elragadtatás napja nem indítja el azonnal a 7 éves Nagy Nyomorúságot. Isten órája és naptára nagyon másképp működik, mint a miénk. Míg mi benne vagyunk a 24 óra korlátai között, addig a Mindenség Atyja, aki időn kívül áll, egészen másképpen viszonyul az időhöz. Ennek ellenére megfigyelhető egy minta, miszerint a kijelentés és a megvalósulás között mindig van időben valamennyi eltolódás valamennyi rés, mielőtt bekövetkezne egy korábban megjövendölt esemény. Isten, mintha hagyna szünetet, az egyes korszakok között.
Isten így mutatkozott be Mózesnek: “Elvonult előtte az Úr, és így mondta azt ki: Az Úr, az Úr irgalmas és kegyelmes Isten! Türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy! Megtartja szeretetét ezerízig, megbocsátja a bűnt, hitszegést és vétket. Bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat és a fiak fiait harmad- és negyedízig.” (2Móz.34:5-7) Ezt a türelmes Istent láthatjuk újra és újra megnyilvánulni, minden egyes, az emberiség egészére kiható nagy tettei kapcsán.
Az Elragadtatással kapcsolatban határozottan mondta Jézus, hogy annak az idejét még Ő sem tudja, csak az Atya egyedül. ”Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja: sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem csak az Atya egyedül.” (Mt.24:36) Így elég furcsának tartom, ahogy mostanában sok olyan hír jutott el hozzám, hogy valaki meghalt, de visszatért és üzenetet hozott, mert Jézus megmondta neki a pontos Elragadtatás dátumát. Ilyenkor nálam már beindul a vészcsengő! Talán azért is vagyok erre érzékeny, mert nagyon várom az Elragadtatást, igaz, ennek az időpontját nem tudom, csak azt, hogy elég komoly felfordulást fog okozni emberek millióinak egyszerre való eltűnése világszerte. Az Igéből pedig tudom, hogy az Egyház eltűnését követően szabad utat kap és működésbe lép az antikrisztusi világuralom, melynek előkészületeit látjuk, tapasztaljuk, érezzük mi is 2025-ben. A vihar még nincs itt, de az előszele már nagyon is valóságos és érezhető.
Az időbeli rések azért lettek olyan fontosak most nekem, mert minden egyes újabb rémes hír és beígért katasztrófa kapcsán azon szoktam gondolkozni, hogy hogyan lehetünk még mindig itt? Annyi borzalom és fájdalom vesz körül, de ahogy mondta Jézus, ezeknek még mind meg kell történniük. “Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.” (Mt.24:6) De pont emiatt, hogy ennyire tetten érhető a világuralom napjainkban való kiépülése, az egyes darabkák helyre kerüléseként tekintek az Elragadtatásra, mint katalizátorra. Mert kell majd valamennyi idő arra, hogy az Antikrisztus személye ismert legyen és olyan hatással legyen a világ politikai életére, hogy sokan a Messiást lássák benne. Isten betartja ígéretét, magához veszi Egyházát. De a 7 éves Nagy Nyomorúság kezdetéig muszáj eltelnie valamennyi időnek, hogy beinduljon a gépezet, mely majd uralma alá fogja hajtani a teljes földet. Ilyen típusú résnyi időket látok a múltban is.
Noé idejében, amikor már elsokasodott a gonoszság a földön (1.Móz.6:5), Isten arra kérte őt, hogy építsen egy bárkát, mely az ítélete ellen hivatott védelmet nyújtani. A bárkát Noé 120 évig építette, miközben hirdette Isten ítéletének jövetelét. Volt az akkori embereknek lehetősége arra, hogy megtérjenek, de nem tették. Amikor elérkezett a pillanat, bement Noé és családja a bárkába, és a “hetedik napon özönvíz lett a földön.” (1Móz.7:10) “Az Úr pedig bezárta Noé után az ajtót.” (1Móz.7:16) A hosszútűrő Isten adott elég időt a megtérésre, de eljött a pillanat, amikor már nem volt több lehetőség. Sokszor felrójják ezt Istennek, hogy miért nincs második esély! Szerintem pedig, rengeteg esély van, de eljön a pillanat, amikor Isten azt mondja, hogy akkor ‘Elég!’ Ezért én nagyon hálás vagyok neki! Mert van esély a megtérésre, de eljön a büntetés és ítélet ideje is, ahol pedig nyilvánvalóvá válik az igazak kitartása és hűsége.
A következő ilyen jellegű esemény Jézus, a Megváltó érkezése volt a Földre. Érkezését sok-sok próféta megjövendölte, ennek ellenére kevesen ismerték fel az időt. Az ószövetségi utolsó próféta, Malakiás után, nagyjából 400 év telt el Jézus születéséig. Ebben az időben, csendben volt az Úr, nem szólt népéhez prófétákon keresztül. Sajnos, ennek meg is lett a következménye. Vallási szempontból egy sötét időszakban élt a zsidó nép, olyan vallási rendszerben, ami elnyomó volt és korrupt, amikor Jézus megszületett. Ahogy a Zsidókhoz írt levél elején olvassuk, Jézus születésével lezárásra került az ószövetségi prófétai időszak, “Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.” (Zsid.1:1-2)
A következő ilyen rés az időben Jézus halála után, a feltámadását követően következett be. Mennybemenetele és a Szentlélek kitöltése között teltek el napok, melyet akár úgy is fogalmazhatunk, hogy lezárult Jézus itt létének első földi időszaka és 10 nap elteltével, a pünkösdi Szentlélek kitöltésével pedig megszületett az Egyház, amelynek időszaka a mai napig is tart. De lesz ennek az időszaknak is vége, mert el fog jönni ez a pillanat is! “Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid.4:7) Ma még lehet, de azt csak Isten tudja, hogy mit hoz a holnap. Ahogy egyre szorul a hurok, egyre jobban mászik bele az életünkbe a megfigyelés, leuralás, nyomon követés, úgy lehetünk egyre biztosabbak abban, hogy közel van Ő, az ajtó előtt! “Így ti is, amikor mindezt látjátok, vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.” (Mt.24:33)