Papság
Éppen a Zsidókhoz írt levelet olvasom, ahol elég sok szó esik a papságról. Érdekes egybeesés, hiszen Húsvét ünnepén Ferenc pápa meghalt. Ennek kapcsán kicsit utána néztem a papság témájának. Itt is lehetne sok mindent írni, hiszen itt is fellelhető, hogy Isten tervének egyes időszakaiban más-más módon volt, van és lesz jelen a papság az Ő népének az életében. Most arra fókuszáltam, hogy mi a papság szerepe a Bibliában leírtak alapján.
Egyet mindenképpen le kell szögeznem, a papság intézményét Isten találta ki. A bűnös ember számára adott egy olyan keretet, és lehetőséget, amelyben oda tud menni a szent Isten jelenlétébe. Isten úgy gondolta ki a papságot, hogy abban legyenek a papok az emberek segítségére, hogy lehetőséget kapjanak a vele való kapcsolatra, találkozásra. “A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat.” (Zsidók 9:22) A szent Isten elé nem lehet csak úgy egy bűnös embernek odalépnie. Mert a szentségnek és a bűnnek nincs köze egymáshoz. Isten az Ő kiválasztott népe életében, az őt képviselő embereknek, vagyis a papoknak, nagyon pontos leírást adott, az Ószövetségben. Isten kijelentette, hogy kik, mikor és hogyan lehettek papok. A betartandó szokások és rendelkezések leírása is nagyon alapos és részletes. Egy papnak nagyon komolyan kellett vennie elhívását, mert Isten is komolyan vette a papság szerepét.
Az ószövetségi időkben, Mózes öccsét, Áront és fiait és azok leszármazottait rendelte Isten a nép papjainak. „Öltöztesd föl Áront a szent ruhákba, és kend fel, és szenteld fel, hogy a papom legyen! Fiait is vezesd oda, és öltöztesd fel őket köntösükbe! Kend fel őket, ahogyan apjukat felkented, hogy papjaim legyenek! Ez a felkenés teszi őket örökre papokká nemzedékről nemzedékre.” (2Móz. 40:13-15)
A Biblia nem kertel. Áron és fiai is, mint Isten által kiválasztott papok, sajnos követtek el olyan bűnöket, amelyek nagyon súlyos következményekkel jártak a nép életében. Ilyen eset volt például az aranyborjú elkészítése és imádatának engedélyezése Áron részéről (2Móz. 32), illetve két fia: Nádáb és Abihú tette, amikor idegen tüzet vittek az Úr elé az oltárra. (3Móz.10) Mózes harmadik könyvében elég sok fejezeten keresztül vannak leírva a különféle áldozatok fajtái, a papi ruházat, a sátor felépítése, az áldozatok bemutatásához használandó kellékek és egyéb rendelkezések. Szükség volt a közbejáróra, aki elvégezte az engesztelést. De az évszázadok során egyre több emberi rendelkezés és szabály rakódott rá ezekre az isteni törvényekre.
Jézus elhívása földi szolgálata alatt az volt, hogy bemutassa a Mennyei Atya szívét, aki mélyen szereti teremtményeit. Az addigra korrupttá vált vallási rendszert és képviselőit keményen bírálta, hiszen a sok emberi törvény és képmutatás miatt az akkor élő papság már fel sem ismerte Őt, annak ellenére, hogy az Írásokat a papoknak nagyon jól kellett ismerniük. Jézus idejében az izraeliták vallási életének már több irányzata is jelen volt, hiszen sokat olvasunk az evangéliumban a főpapokról, az írástudókról, farizeusokról és szadduceusokról. Ők nem nézték jó szemmel Jézus prófétai és tanítói tevékenységét. Az okozott nekik komoly gondot, hogy Jézus Isten Fiának nevezte magát, ezzel egyenlővé tette magát Istennel, ami akkor nagyon komoly következményekkel járó istenkáromlásnak számított. Jézus nagyon keményen fellépett ellenük, elég sok feljegyzett történetben olvassuk, hogy ismerte szívük gonosz szándékait, és ezért gyakran kitért kérdéseik elől. Nikodémus, Izrael egyik kiemelkedő tanítója, éjszaka kereste fel Jézust, amely beszélgetésről a János evangéliumának 3. fejezetében leírtak alapján kapunk betekintést. Máté pedig a 23. fejezetében szedte össze azokat a beszédeit Jézusnak, melyet az írástudók és farizeusok ellen mondott. “Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.” (Mt.23:13)
Jézus halálakor az Ószövetség Templomának Szentélye előtt a felülről lefelé kettéhasadt függöny mindennél hangosabban hirdette azt, hogy a Mindenség Teremtője vágyik a velünk való személyes kapcsolatra, és ehhez nincs szükség másra, csak éhes szívre és hitre. Jézus életében eljutott oda a papság, hogy nem segítette az embereket közel Istenhez, hanem távol tartotta őket Tőle. Jézus halála olyan fordulatot hozott, amely feleslegessé tette a korábbi papság intézményét, hiszen halálával Ő lett a tökéletes áldozat egyszer és mindenkorra.
„Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek. Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.” (Zsidók 9:11-15 és 24-28)
De ami nagyon fontos, hogy Péter beszél arról, hogy Jézus halálát követő időszakban, azaz az Újszövetségben is vannak papok. De ez már egy egészen más papság, bár továbbra is azzal az elhívással, hogy segítsük azokkal Jézust megismertetni, akik még nem találkoztak vele. „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” (1Péter 2:9). Lenyűgöző, hogy királyi papként tekint rám Jézus!