Szíriai mészárlás
A szíriai mészárlásról nem írt túl sokat a sajtó, mert amúgy is, mit tudna írni? Haláluk brutalitására már lényegében immunisak vagyunk, sajnos, annyi borzalmas képkockával vagyunk bombázva nap, mint nap. Meg ugye keresztények voltak. Lehet, hogy sokan erre megrándítják a vállukat, arra gondolva, hogy minek választják maguknak ezt a vallást egy zömében muszlim országban? Igazából, ők voltak rosszkor, rossz helyen!? Ami még ennél is szomorúbb, hogy nemcsak a keresztényeket, hanem más irányzathoz tartozó muszlimokat is irtottak az ISIS terroristái. Kegyetlen módon törtek rájuk, otthonaikban gyilkolták le őket százával, sőt lehet, hogy ezrével. Sajnos, az ehhez hasonló mészárlás Afrika bizonyos országaiban szinte mindennaposak, és ezekről még kevesebbet tudunk, pedig őket is csak azért ölik meg, mert keresztények.
A korai keresztények életéből is kapunk tudósítást ilyen fajta üldözésekről az Apostolok Cselekedeteinek első fejezeteiben. Jézus ezzel kapcsolatban nem árult zsákbamacskát. Elmondta nekünk, hogy ahogyan Őt üldözték, úgy minket is fognak. Ennek nagysága, mértéke függ attól, hogy éppen a világ mely pontján, mely országában él az ember.
Most én megállok egy kicsit, és megemlékezem az ily módon meggyilkoltakról. Talán, földi maradványaikat el sem temették, talán, nem is maradt senki sem élve, aki el tudott volna köszönni tőlük, vagy megsiratni őket. De tudom, hogy bár testük halott, de lelkük örökké él, és amennyiben Jézussal megvolt a személyes kapcsolatuk, hazaértek. Oda, ahol már nincs több fájdalom, könny és gyász. Hazaértek oda, hol öröm van, békesség és Élet!
Kereszténynek lenni igazi kihívás volt mindig is, amióta Jézus életét adta értünk. Harc belül, harc kívül. Folyamatos küzdelem a testünkkel, a Sátán hazugságaival, a ránk rakott elvárásokkal, és a világ üldözésével. Az elmúlt hetekben Szíriában a muszlim felkelők felfegyverkezve mentek házról házra és hidegvérrel, ‘Allah Akbar’ ismételgetése közben oltották ki sok más ember életét. Ezt a fajta vérszomjas pusztítást annak idején Saul vitte véghez Jeruzsálemben a korai keresztények között.
„Saul pedig egyetértett István kivégzésével. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen, és az apostolok kivételével mind szétszóródtak Júdea és Samária területén….. Saul pedig pusztította az egyházat, házról házra járt, férfiakat és nőket hurcolt el, és börtönbe vetette őket.” (ApCsel.8:1-3)
István bizonyságtétele és megkövezése előzte meg ezt az üldözési hullámot Jeruzsálemben az első század közepén. Istvánt egy haragos tömeg kivégezte. Nem gépfegyverrel lőtték szét őt, hanem kövekkel dobálták halálra. Ami reménységet ad nekem ebben a lejegyzett történetben, hogy egy ilyen élethelyzetben is megélhető, valóságos és látható Jézus. István már nem a földi eseményekre fókuszált, már a Mennyet látta. Azt mondja az Ige, hogy Szentlélekkel volt tele, és látta Isten dicsőségét. Micsoda pillanat, üzenet és bátorítás. Mint, amikor a futók egy Maraton végén már látják a célszalagot, de még hátra vannak az utolsó méterek. Ilyenkor jól jön a szurkolás, bátorítás arra, hogy ne adják fel. Igaz, hogy nehezek az utolsó méterek, de megéri megmaradni a versenyben és célba érni. Mert ott jutalom vár.
„Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll.” Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” És amikor ezt mondta, meghalt.” (ApCsel.7:54-60)
Nem tudom, hogy a mostani mészárlást ki hogyan élte meg. De hiszem és tudom, hogy a minket ismerő Isten életünk minden pillanatában azt adja nekünk, amire a legnagyobb szükségünk van, mert megígérte, hogy Ő velünk lesz minden napon a mi halálunkig, illetve egészen e világ végezetéig.