Boldogmondások
Ilyen az én Istenem - tizenkettedik rész
Van egy ilyen rész az Igében, amit így szoktunk emlegetni: boldogmondások. Máté evangéliumának 5. fejezetének elején Jézus sorol fel 9 darab úgynevezett boldogmondást. A Hegyi Beszédet kezdi ezzel a felsorolással és ezen keresztül tanítja tanítványait és a köré gyűlt sokaságot.
De van 7 darab boldogmondás a Jelenések könyvében is. Ezeket ritkán szoktuk számba venni, mert őszintén, nem annyira vártam, hogy egy könyvben, amely tele van borzalommal, ítélettel, pusztulással, el vannak rejtve ilyen kincsek. De pont ezen keresztül rajzolódik ki ismét Istenünk karaktere, aki mindig, minden esetben és körülmények között kegyelmes, irgalmas, fel akar emelni, meg akar áldani, szeretné, ha életünk boldog lenne. Persze, egészen másképpen, mint ahogy azt a világ ígéri nekünk.
Az első, rögtön az első fejezet első verseiben van. „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel.1:3) Ez egy olyan dolog, amit nekem kell tennem. Olvasnom, hallgatnom, cselekednem kell Jézus prófétai Igéit. Statisztika alapján a Jelenések könyvét olvassák és tanítják a legkevésbé az Egyházban. Pedig nincs még egy ilyen könyv, melynek elején meg van ígérve, hogy boldogok leszünk, ha olvassuk, hallgatjuk. A prófétai igéket pedig meg kell tartsuk, melyek elsősorban az egyes gyülekezeteknek szóló levelekben vannak megírva. “Mert akinek van füle, hallja meg, hogy mit mond a Lélek a gyülekezetnek.”
A következő boldogmondás első olvasásra elég furcsa. Az Élet Ura a halálról beszél. Ahogy mondani szoktam, ezt az életet nem lehet túlélni, így nem a halál elkerülése a cél, hanem olyan életet kell éljek, hogy a halál kapu legyen az Úr jelenlétében töltendő örökkévaló időre. „És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: „Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket” (Jel.14:13)
Erről, hogy Jézus, mint tolvaj érkezik, már írtam. Ő maga hasonlítja érkezését a tolvajhoz, hiszen nem lehet kiszámolni mikor jelenik meg újra. Emiatt állandó készenlétben kell Őt várjuk. A ruhára, amire pedig vigyáznunk kell, leginkább a Zakariás könyvében leírtak alapján tudok gondolni. Az Úr veszi el tőlünk a bűntől szennyes ruhánkat és ad nekünk tiszta ruhát, annak jeleként, hogy új életet kaptunk Krisztusban. Erre az új életre pedig vigyáznunk kell, hiszen a mi felelősségünk, hogy mivel tesszük tele. „Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét” (Jel.16:15). A következő boldogmondás már a meghívónk a Bárány menyegzőjére. Ide csak azok hivatalosak, akik itt a földi életük során elfogadták Jézust személyes Megváltójuknak. A meghívás mindenkinek szól, de kevesen vannak, akik elfogadják azt. „Így szólt hozzám: „Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!” Ezt is mondta nekem: „Ezek az Isten igaz igéi” (Jel.19:9)
„Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.” (Jel.20:6) Az 1000 éves királyság nekünk hívőknek különleges időszak lesz. Együtt fogunk uralkodni Jézussal, mint az Ő papjai. Most ez még elég elképzelhetetlennek tűnik, de Istennek semmi sem lehetetlen! Rövid földi életünket követően nagyon sok csoda vár még ránk. De mindenekelőtt annak a csodája, hogy Jézussal lehetünk örökké, osztozva Vele abban, amire Ő van elhívva.
„És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” (Jel.22:7) Ez egy újabb megerősítése annak, hogy Jézus siet vissza értünk. Tudom, ez most és ma, nem így tűnik itt nekünk ezen a földön. Megismétli ugyanazt, amit az első boldogmondásban mondott, megerősítve azt, megismételve, hangsúlyozva. Azért, hogy tudjam, hogy Ő is nagyon várja már a velem való találkozás. De ebben az Igében is benne van, hogy van dolgom nekem is. Meg kell tartanom e könyv prófétai igéit. ez már több annál, hogy olvasom és hallgatom. Itt már cselekvővé kell válnom, és így válok engedelmes gyermekké.
„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Jel.22:14) Megmosom a ruhámat. Jogom lesz az élet fájához. Be fogok menni a kapukon a városba, a mennyei Jeruzsálembe, ahol Jézus dicsősége állandóan jelen lesz! Mindezeket megtehetem Jézus miatt, Általa és Őbenne!