Ha lehet…
“Akkor, ha valaki ezt mondja nektek: Íme, itt a Krisztus, vagy amott: ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek! Ha tehát azt mondják nektek: Íme, a pusztában van, ne menjetek ki! Íme, a belső szobákban, ne higgyétek!” (Mt.24:23-26)
Azt szoktuk mondani, hogy ‘Hiszem, ha látom’. A mai 21. század lassan, de biztosan felülírja ezt a mondást. Mert ma már pontosan az ellenkezője kezd igaz lenni! Már nem is igazán tudom, hogy mit lehet elhinni! Mert a média a Mesterséges Intelligencia segítségével egyre jobban manipulál, és emiatt már egyre kevésbé lehet elhinni azt, amit látok. Nekem annyira tetszenek Jézus szavai, a Máté evangéliumának 24. fejezetéből, amikor figyelmeztet minket. A tanítványok egyik kérdésére, hogy mi fogja jellemezni a világ végét (Mt. 24:3) annyira pontos és egyértelmű választ ad Jézus! A megtévesztés, a félrevezetés, a becsapás annyira erőteljes lesz, hogy még a választottakat is megpróbálja eltéríteni. Ha lehet…. de hála Istennek, a választottakat NEM lehet! Azért, mert Jézus előre megmondta nekünk! Figyelmeztetett! Nem kell kitaláljam, hanem Őrá kell figyelnem, és akkor biztonságban leszek.
Nemrég hallgattam egy előadást, egy olyan szakértőtől, aki azzal foglalkozik évek óta, hogy, fényképeket vizsgál meg, hogy azok valódiak-e vagy a Mesterséges Intelligencia (AI) készítette őket. A fénykép, amit illusztrációként hozott, fogoly katonákat ábrázolt. Azt kellett megvizsgálnia, hogy ezek a katonák valóban fogságban vannak-e, és az értükért követelt váltságdíjat valóban oda kell-e adni a fogvatartóknak. Az előadásból kiderült, hogy az AI készítette a fényképet, de ezt sajnos, házilag még nem tudjuk mi magunk, otthon eldönteni. De ha tudom, hogy az utolsó időkben élek, akkor résen vagyok, figyelek, kritikusan fogadok minden hírt és fényképet!
Azon sokat töröm a fejem, hogy akkor mégis, mi segíthet nekem abban, hogy engem ne tudjanak megtéveszteni. Mert ez a gyakorlatban nem is annyira egyszerű. Például, az adataink védelmével kapcsolatban. Erre is nagyon sokan csak legyintenek, hogy ugyan már, nincs mit rejtegetnem! De az adataim védelme, pont nem erről szól! Hanem arról, hogy én magam akarom eldönteni, hogy kinek és mit engedélyezek, kinek és milyen hozzáférést adok a személyes adataimhoz. Szabad akaratot kaptam, így élni akarok ezzel! Valahogy, ha kérdéseket teszek fel magamnak és megkeresem tetteimet mi motiválja, akkor már segítségemre lehet Isten Igéje. Azért veszek fel egy oltást, mert félek, akkor erre Jézus azt mondja, hogy ne féljek! Ha pénzt kér tőlem valaki, és úgy adok, hogy utána sem nézek, hanem csak futok, nyomom, adok, kapkodok, akkor jobban teszem, ha lelassítok, leülök, kifújom magam és előveszem a józan eszemet, és kérem a Szentlelket, hogy adjon bölcsességet és vezessen ebben a helyzetben. Mert Ő megígérte, hogy ad bölcsességet, ha kérünk tőle! (Jak.1:5) Mivel ma már bekúszik szinte a bőrünk alá a technika, és az AI adta kényelem, közben pedig egyre több minden van otthon is, ami figyel, követ és kémkedik utánam, muszáj végiggondolnom, hogy mit fogadok el és mit utasítok el.
Vannak fejlesztések, amikkel szemben nem tudok mit tenni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a digitális világ fogságába kerülök. De mivel Jézus előre megmondta nekem, hogy figyeljek és ne higgyjetek el mindent, így igyekszem óvatosnak, és kritikusnak lenni. Megkeresem a kiskapukat, a menekülő utakat. Mert Jézus a Főpapi imájában azt is kérte az Atyától, hogy ne vegyen ki minket ebből a világból, hanem őrizzen meg minket a gonosztól. (Jn.17:15) Mert Jézus mindenkinél jobban tudja, hogy milyen nehéz és gonosz idők vannak és jönnek még. Lelkünk Ellensége MINDENT megtesz, hogy ha lehet, még a választottakat is megtévessze. Nem hiszem, hogy ebben meg tudok állni egyedül. Kell hozzá a Szentlélek, és kellenek azok, akik szintén figyelnek, leleplezik a hazugságokat és résen vannak. Mert azt is mondta Jézus, “Nincsen olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.” (Luk.12:2)