A kereszténység legnagyobb ünnepe. Egy Isten által előre kigondolt csodálatos történet egyik legfontosabb mozzanata. A Mindenség Ura emberi testet öltött, és közénk érkezett emberek közé, mint egy kisbaba. Felnőve, életét úgy élte, hogy tetteivel, szavaival folyamatosan arról tett bizonyságot, hogy a mennyei Atya mennyire szereti teremtményeit, minket embereket. Jézus kereszthalála nagyon tudatos és előre előkészített áldozat volt.
A bűnbeesett ember megmentésére nincs más lehetőség, más út, más megoldás. Jézus, a Menny és Föld teremtőjének Fia, a mennyei világot hátrahagyva, önként eljött, hogy fiúként élete minden percét Istennek, az Atyának való engedelmességben élje, egészen a kereszthalálig. Ő volt a tökéletes Bárány, akinek az áldozata tudta csak eltörölni a mi bűneinket. Így tudta helyreállítani a Világmindenség Atyjával a kapcsolatunkat. Erre az áldozatra emlékezünk Húsvétkor. DE Jézus sokkal többet tett annál, hogy csak szörnyű kínok között kereszthalált halt. Ő feltámadt, és ma is élő Úr, aki vágyik a velünk való kapcsolatra, a mi önkéntes imádatunkra.
Az ünnep gyökere a zsidó Pészach ünnepe. Ezekben a napokban emlékeznek meg az egykori egyiptomi kivonulásra, amikor a bárány vérével bekent ajtófélfákkal megjelölt izraeliták házait elkerülte a halál angyala. Jézus a tökéletes Bárány, akinek vére által menekülhet meg mindenki Isten igazságos ítélete elől. Ez az evangélium, a jó hír.
A nagyhét eseményeit a bibliai evangéliumokból lehet végigkövetni. Jézus dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe mind a négy evangélium említi (Mt.21:1-11; Mk.11:1-11; Lk.19:28-38; Jn.12:12-19). Ezt követően Jézus többször megjelent a templomban, tanított, vitázott a farizeusokkal. Megtisztította a templomot a pénzváltóktól, és árusoktól. Példázataiban sokat beszélt a fiú haláláról, aki az övéihez érkezett, de azok nem ismerték fel, nem fogadták be őt. Betániában egy asszony megkente fejét olajjal, így mutatva ki imádatát. Beszélt még a második visszajöveteléről és nagyon sok időt szentelt arra, hogy tanítványait felkészítse az előttük álló napok és hetek eseményeire. Megígérte, hogy elküldi tanítványainak a Pártfogót, az Isten Szentlelkét, aki azóta is segítségünkre van Isten megismerésében.
Az utolsó vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát. Júdás engedett a Sátán hazugságainak és végül elment elárulni Jézust a főpapoknak.
Az utolsó vacsorára azóta is emlékezünk.
Az Úrvacsora jelképei a bor, Jézus vére, a kenyér, Jézus teste emlékeztet minden alkalommal a megváltásunkra.
A keresztre feszítés valamikor a Páska ünnep előkészületi napján, délelőtt lehetett, ahol egy vele együtt haldokló bűnözőnek reményt adott azzal, hogy elfogadja hitét, és ígéretet tett a Mennyországba való aznapi találkozásra. A kereszten feljegyzett ‘Elvégeztetett!’ kiáltása oly annyira erőteljes volt, hogy sötétség állt be, miután kilehelte lelkét. A felülről kettéhasadt függöny, mely elválasztotta a templom legszentebb helyét a többitől, mindennél hangosabban hirdeti halálának lényegét. Aki hisz Jézusban egyenesen bemehet az Isten jelenlétébe.
Jézus tanítványai számára egy világ omlott össze. A királynak hitt próféta meghalt. Nem is ők, hanem egy gazdag tanítvány temette el Jézus testét, még a Sabbat beállta előtt. Senki sem számított a vasárnapi hírekre, miszerint nem volt ott Jézus a sírban, ahogy ma sincs ott a sírban.
FELTÁMADT, mert megígérte, hiszen Ő még a halál felett is Úr. Felfoghatatlanul sokat végzett el értünk halálával és feltámadásával. Visszatett minket oda, ahonnan a bűneset miatt kiestünk. A tökéletes kapcsolatba Istennel, a Mennyei Apukánkkal, JézusBAN, az Ő Szentlelkének segítségével, életünkben való jelenlétével.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz Őbenne, az nem jut ítéletre … „ (Ján.3:16-18)
Ez a Húsvét üzenete.