Jézus a tanítványaival, „The Chosen” sorozat
Földi élete során tömegek hallgatták és követték Jézust tanításért és természetfeletti csodáiért. Közülük sok tanítványt szólított maga mellé, akikre külön időt szánt, és akik rabbijukként, mesterükként tekintettek rá. Nyilvános szolgálatán belül azonban elérkezett egy pont, amikor 12 tanítványt megkülönböztető módon kiválasztott a többiek közül és apostoloknak nevezte el őket, ami annyit jelent: küldött.
„Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett: Simont, akit Péternek nevezett el, Andrást, a testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát és Simont, akit Zélótának neveztek, Júdást, a Jakab fiát, és Júdás Iskáriótest, aki árulóvá lett.” (Lukács 6,12-16)
A 12 tanítvány követte Jézust egészen a letartóztatásáig. Jézus tanította őket, magával vitte őket a misszióba, majd kettesével kiküldte őket, hogy hirdessék a rájuk bízott üzenetet a Mennyek országáról. Felruházta őket tekintéllyel az üzenet hirdetésére, és hatalommal, hogy szolgálatukat csodák kísérjék. Jézus a 12 apostollal együtt fogyasztotta el az utolsó vacsorát, amit követően egyikőjük – Júdás – elárulta őt. Letartoztatása során mind elhagyták mesterüket és csak néhányak követték nyomon közelről a kihallgatást és a kivégzést. Feltámadása után azonban Jézus 40 napon át újra és újra megjelent a 11-nek (ekkorra Júdás felakasztotta magát) és mennybemenetele előtt megbízta őket a nagy küldetéssel.
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28,19-20)
A 12 a zsidó kultúrában szent szám, a teljesség szimbóluma, Jákób 12 fiára és Izrael 12 törzsére emlékezve. Az apostolok, hogy számuk teljes legyen, még a Szentlélek kitöltetése (Pünkösd) előtt megválasztották Mátyást, hogy betöltse Júdás helyét. Nem sokkal később egy keresztényeket üldöző, buzgó farizeusnak, Saulnak megjelent és bemutatkozott Jézus. Ez a találkozás olyan hatással volt rá, hogy egész életét az evangélium terjesztésére áldozta, s így – bár nem volt Jézus mellett földi szolgálata során, mégis – az egyik legnagyobb apostolként tartják számon: ő Pál.
Az apostolok a Szentlélek kitöltetése után belevetették magukat a nagy küldetés végrehajtásába, amerre csak jártak, hirdették a megváltás örömhírét és Isten királyságának üzenetét. Az Újszövetség könyveinek legtöbbjét ők írták, így ma is olvashatjuk beszámolóikat, gondolataikat, tanításaikat. A hagyomány szerint mindegyikőjüket megkínozták, és János kivételével mind erőszakos halált haltak a misszióban. Ők azonban felnéztek Jézusra, „a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsid. 12,2) és állhatatossággal futották meg az előttük lévő pályát (Zsid 12,1).