Hálaadó zsoltár
“Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt.100)
Úgy érzem, hogy a leginkább helyénvaló egy hálaadó zsoltárral ünnepelni a 100. részt! Annak idején, amikor belekezdtünk ebbe a blogsorozatba, nem tudtam elképzelni sem, hogy hogyan lesz. Annyit tudtam, hogy az Úr a szívünkre helyezte, hogy kezdjük el, mert annyira nincs magyarul elérhető anyag, ami körbejárná, megfogalmazná és biblikusan szemlélné a körülöttünk zajló eseményeket. Nem vagyunk sokan, egy markonyi csapat áll a sorozat mögött. De ez így van jól! Mindenkinek megvan a helye és elhívása. Egy gyönyörűséges szinfónia az Úrban! Mert természetesen, az Úré a dicsőség és dicséret! Nélküle sehol sem lennénk!
Ahogy a zsoltáros írja, örömmel szolgálunk az Úrnak. Nagyon nagy kiváltság olyan szolgálatban részt venni, amit maga az Úr vezet. Természetesen, van benne munka bőven a mi részünkről is, hiszen nekünk is tanulnunk kell, olvasnunk kell Isten Igéjét rendszeresen, de annyiszor megtapasztaltuk, ahogy az Úr megajándékozott minket egy-egy körbejárandó témával, egy-egy gondolattal, egy-egy máshol olvasott mondattal vagy egy beszélgetéssel. Hiszem, hogy minden egyes írást a Szentlélek vezetése alatt írtunk és az Ő örömét kaptuk meg általa. Amikor rávezetett egy-egy kincsre az Igében, attól mi magunk is gazdagabbak lettünk!
Hálát adunk neki és áldjuk szent nevét! Mert ígéreteit megtapasztalhattuk. Amikor kerestünk, akkor találtunk, amikor kértünk, akkor kaptunk. (Mt.7:7) Amikor elcsüggedtünk, akkor felemelt minket. (Zsolt.42:6) Amikor átjárt minket is a félelem, akkor bele tudtunk, és bele kellett állnunk abba, amit Jézus mondott nekünk: “Ne féljetek, mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten…” (2Tim.1:7) Amikor várnunk kellett, akkor nehezen bár, de vártunk és böjtöltünk. Volt, hogy nem értettünk egyet, volt, hogy újra kellett írni egy-egy részt! De a legfontosabb nekünk, hogy Isten Igéjét ismerjük, komolyan vegyük és engedelmeskedjünk neki.
Hisszük, hogy Izrael Isten népe a mai napig is, és nem hagyta el őket, nem cserélte le őket ránk. Hanem vagyunk mi, a hit által megváltott pogányok, akik most éppen ebben az időszakban a kegyelem és az Egyház idejében élünk. De Istennek még nagyon sok terve van népével! Ezekről írtak az ószövetségi próféták, és a Jelenések könyve is. Hitünket építi, ahogy ezeket a próféciákat és jövőbeni ígéreteket olvassuk. Kihívás is egyben, hogy valóban jól értelmezzük az Írásokat, igyekezzünk megérteni az Ószövetséget ahhoz, hogy egyre jobban értsük az Újszövetséget is. Mert az Újszövetség el van rejtve az Ószövetségben, és az Ószövetség pedig fel lett tárva az Újszövetségben.
Isten ígéreteiből pedig semmiképpen sem akarunk kimaradni! Mert Ő hűséges és áldásait ígéri a Biblia első könyvétől az utolsóig!
Ábrahámnak, a hit atyjának - és ezzel nekünk is - ezt mondja az ÚR: “Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat! Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (1Móz.12:3)
Jézus Krisztus pedig ezt ígéri kinyilatkoztatásában: “Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel.1:3)