3 dolog, amit Corrie ten Boom-tól tanultam
Az előző blogposztunk a szenvedésekről szólt, és arról, hogy miért engedi meg Isten. Sokan könnyen megértjük ezt, mégis, ha belekerülünk egy nehéz helyzetbe, akkor összeomlunk, talán még hibáztatjuk is Istent. Segíthet ilyenkor, ha van előttünk egy jó példakép, aki a szenvedések ellenére megmaradt Istenben.
Ha valaki tudja mi a szenvedés az Corrie ten Boom. Corrie családjával együtt zsidókat bújtatott a második világháború alatt, amiért letartoztatták, majd munkatáborba küldték. Életrajzában leírja milyen borzalmakat élt át, de azt is, hogy ezeknek ellenére végig Istenre tudott nézni.
Íme tehát 3 dolog, amit tőle tanultam:
1. A körülmények nem határozzák meg Istennel való kapcsolatunkat
„Ravensbrückben egyszerre éltünk két egymásnak ellentmondó szinten. A látható, külső lét napról napra szörnyűbb lett. A másik, az Istennel való élet, minden nappal szebb volt, igazságról igazságra, dicsőségről dicsőségre.” Írta könyvében Corrie.
2. Az alázat fontossága
Corrie és testvére Betsie hatalmas dolgokat tettek Isten országáért, mégsem voltak büszkék magukra. Nem gondoltak semmivel sem többet magukról, mint ami az igazság, annak ellenére, hogy az Úrért szenvedték el a munkatábor fájdalmait.
3. Mindig van miért hálát adni
Corrie és testvére, amikor új munkatáborba került egy olyan szobában találta magát, ahol minden ágy tetves volt. Ebben a helyzetben is hálát adtak az Úrnak. Bár nekem abszurdnak tűnt, hogy ezért is köszönetet mondanak Istennek, később kiderült, hogy ez a helyzet tényleg a javukra vált.
Corrie könyvei rendkívül érdekesen írják le, hogy miket éltek át családjával, amíg zsidókat bújtattak, és hogyan vészelték át a börtönben és a munkatáborokban töltött időt. A menedékház című könyvben részletesen olvashatjuk el élettörténetét. A csodálatos szeretet könyv pedig a azokból a találkozásokról mesél melyeket utazó szolgálata, a tábori vagy a börtönben töltött évek alatt élt át.
