A néma pulpitusokról…
Nehezemre esik megírni ezt a részt! Magam sem gondoltam volna, hogy a bátorság és gyávaság kapcsán ennyi minden téma és terület fog előkerülni. Végül egy mini sorozat kerekedett ki belőle. Először két férfi kapcsán, akik mind a ketten érintettek voltak a 2023 október 7-ei eseményekben. Aztán megvizsgáltam magamat, hogy én mennyire vagyok gyáva vagy bátor egy-egy élethelyzetben, amikor a hitemről kell vallást tennem. Most pedig úgy érzem muszáj szót ejteni a gyülekezeteket vezető pásztorokról, tanítókról. Ugyanis az is egyfajta gyávaság, ha némák a pulpitusok.
Az emberekben általában van egy téves képzet, hogy mennyire jó lehet ott kint állni a pulpitusnál. A tanitokat mindenki ismeri, még a YouTube-on is rájuk lehet találni. De egy pásztornak borzasztóan nagy a felelőssége! Erről Jakab apostol így írt: “Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részük.” (Jak.3:1)
Az Ószövetségben Mózes az egyik ilyen intő példa. Az Ígéret Földjére való belépését veszítette el, amikor rosszul képviselte Istent a nép előtt. Az Úr nem volt mérges a zúgolódó zsidó népre, de Mózesnek addigra már elszakadt a cérnája. Az Úrtól kapott parancs szerint szólnia kellett volna a sziklához, hogy víz fakadjon belőle. Helyette ő kétszer rásuhintott a botjával. Az Úr megbocsátotta neki vétkét, de a következményeket el kellett hordoznia. Tehát akiket Isten vezető beosztásba tesz, azoktól sokat kér számon. (4Móz.20:12)
A lelkipásztorok elhívása felelősségteljes feladat. Az Efézusi levél 4. fejezetében azt látjuk, hogy evangelizálnia egy gyülekezetnek a falain kívül kell, míg a szenteket felkészítenie a szolgálatra a falain belül kell. “És ő (Jézus) ‘adott’ némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálatnak végzésére, a Krisztus testének építésére,” (Ef.4:11-12)
A felkészítéshez pedig hozzátartozik az, hogy legyen szó a minket körülvevő világról! A Biblia majdnem ⅓-a prófécia. Az Úr elmondta nekünk a jövőt, és elmondta, hogy mit tart bűnnek és mik a közösségi együttélés legfőbb alapelvei. De manapság annyira PC-nek (Politically Correct - politikailag korrekt) kell lennie mindenkinek, - hiszen ez a társadalmi elvárás, - hogy a nagyon fontos és lényeges társadalmi és személyes témák esetében, sajnos, egyre inkább elfogadjuk mi keresztények is a világ ‘woke’ szemléletét. Legyünk toleránsak, elfogadóak, megértőek, türelmesek, szeretettel teljesek. Igen, Jézus is kegyelmes és szeretettel teljes! De Ő azt mondja nekünk bűnös embereknek, hogy gyere hozzám ahogy vagy, mert én át akarlak formálni az én szeretetemmel téged szentté, mert ilyennek álmodtalak meg. Ehhez nekünk meg kell harcolnunk az óemberünkkel, meg kell tagadnunk magunkat. Jézus nem simogatja meg a buksinkat, hanem szeretettel, de határozottan elvárja, hogy engedelmeskedjünk Neki és kövessük Őt. (Luk.9:23-24) A jelen világ megtévesztései, a gúnyolódások, a szavakkal való fenyegetés félelmet kelt a gyülekezetek vezetőiben, és egyre ritkábban mernek kiállni Isten Igazsága mellett. Nem mernek feltenni égető kérdéseket és a legtöbb Bibliaóra elvi síkon foglalkozik témákkal, amikkel pedig nap, mint nap szembe kell néznünk az utcán, az iskolában, a munkahelyünkön, a családunkban. Bátorság kell ahhoz, hogy egy vezető kiálljon egy ügy, egy döntés mellett, ismerve az Igét és kérve a Szentlélek vezetését.
A legjobb példa erre ma az, ahogy egyes Gyülekezetek hogyan állnak hozzá Izraelhez. A Gyülekezetek többségében néma csend van, ahol nincs szó arról, ami a Közel-Keleten történik. Elfogadom, hogy nem minden tanítót érdekli ez a téma, de annyi lehetőség van segítséget kérni, utána nézni, kérdezni, tanulni. Ilyenkor van az, hogy hívő emberek gondolatait csak a médiából kapott hírek formálják, ami gyakran egyoldalú, félrevezető és téves. Hála Istennek, van, ahol kisebb házi csoportok rendszeresen összeülnek imádkozni Izraelért. Van, ahol a pásztor beszél, tanít a minket körülvevő eseményekről, és az imán túl, megfogható segítséget is nyújtanak a zsidó nép tagjainak. Szomorúan hallottam, hogy a legtöbb keresztény misszió tagjai nagyon gyorsan elhagyták Izraelt a kitört háborút követően. Ez nem volt jó bizonyság Isten választott népének. Akik viszont visszamennek, és az Izraeliek szükségét segítik betölteni úgy a civilekét, mint a katonákét, megtapasztalhatják, hogy olyan ajtók nyílnak meg, ahol Jézusról beszélhetnek Isten választott népének: rabbiknak, katonáknak, megtört, gyászoló szülőknek.
Főleg az izraeli háború miatt, sajnos, Európa nagy részén már olyan mértékben van jelen a zsidók elleni gyűlölet, hogy fizikailag bántalmaznak embereket, a palesztinok mellett tüntető fanatikus tömegek, főleg bevándorlók. Most még hihetjük azt, hogy itt nálunk Magyarországon biztonságban vagyunk, mert nálunk nincsen ekkora létszámú bevándorló lakosság. Igen, most, ma, még nincs. De hogy holnap is így lesz-e, azt nem tudjuk. Ne higgyük azt, hogy az antiszemitizmus majd alább hagy. A próféciák alapján az utolsó időkben, ez a tendencia folyamatosan nőni fog. Ahogy már hallottuk, a Dzsihád bennünket keresztényeket is ugyanolyan nem kívánatos személyeknek tart, mint a zsidókat, akiket meg kell ölni. “Ma a zsidókat, holnap a keresztényeket!” hangzik a szlogenjük.
De az én döntésem, hogy a félelmet választom, vagy keresem a módját, és a lehetőségét annak, hogy amíg van időm és vannak forrásaim, az imádság mellett hogyan tudom megáldani Isten választott népét. Nagyon fontosnak tartom továbbá, hogy információimat és a híreket csakis olyan csatornákról szerzem be, akik hosszú évek óta hitelesen tájékoztatják az embereket! Mert minden tettemmel ott akarok lenni, és nem akarok kimaradni abból, amivel kapcsolatban az Úr, az Ő áldását ígérte! (1Móz.12:3)