A bölcseket mágusoknak (magi) nevezték, ahogyan az Máté evangéliumában eredetileg megjelent. Az evangéliumot ógörög nyelven írták, amelyben a "magi" elnevezés a medusok és perzsák papságát jelölte, akik híresen az asztrológia tudósai voltak. Az angol King James (Jakab király-féle) Bibliában fordították le őket először „bölcseknek” a 17. században.
A bölcsek a csillagok állásából következtettek Jézus, „a zsidók új királyának” megszületésére. Mikeás könyvében (az Ószövetség egyik könyve) is írva van az eseményről. Heródes, a zsidók akkori királya, ezt nem nézte jó szemmel. Magához hívatta a bölcseket, és kikérdezte őket a részletekről, majd elküldte őket, hogy keressék meg a gyermeket, hogy ő is „tiszteleghessen előtte.” A bölcsek követték a csillagokat, és az angyalok segítségével megtalálták a csecsemő Jézust.
Az evangélium sosem említi a bölcsek számát, csak annyit ír, hogy keletről jöttek. Az ajándékaik viszont határozottan három volt: arany, tömjén és mirha. Az utóbbi egy gyógyító kenőcs, amelyet a szomáliai balzsamfából nyernek és halottak balzsamozására is használtak.
Az ajándékoknak fontos jelentősége volt. Az arany Jézus királyi voltát jelképezi, a tömjén Jézus Istenségét szimbolizálja, míg mirhával a halottakat balzsamozták amely előremutat Jézus bűnökért való halálára.
A három bölcs nevét olyan legendák és források említik először, amelyek évszázadokkal Máté evangéliuma után keletkeztek. Az első ilyen egy 6. századi latin kódex, az Excerpta Latina Barbari, amely egy ősibb alexandriai szövegre hivatkozik. Itt a nevek Bithisarea, Melichior és Gathaspa formában jelennek meg. Később különböző nyelvek és fordítások változtatták meg ezeket. Az örmény ortodox egyház szerint a három bölcs Balthazar Arábiából, Melchior Perzsiából és Caspar Indiából érkezett. Caspar neve gyakran változik a hagyományok között, valószínűleg a nagy „C” és „G” írásbeli hasonlósága miatt.
A látogatás után a bölcseket éjjel álmukban angyal figyelmeztette, hogy ne mondják el Heródes királynak, amit találtak. Józsefnek pedig azt üzenték, hogy meneküljön családjával Egyiptomba. Heródes azonban nem akarta a véletlenre bízni a dolgot, és megparancsolta, hogy minden két év alatti fiúgyermeket öljenek meg. Ezzel is egy prófécia teljesedett be melyet Jeremiás könyvében (az Ószövetség egyik könyve) olvashatunk.