Jelek és csodák
A félrevezetés témában engem személy szerint leginkább Jézusnak ez a mondata ijeszt meg: “Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is. Íme, előre megmondtam nektek!” (Mt. 24:24-25) Ha lehet, a választottakat is? Ekkora nagy a tét?
Emellett nagyon mélyen érint még a Lukács 18:8, amely Igevers számomra egy kicsit olyan, mintha Jézus kiszólna a történetből, mert valahogy nem egészen illik elsőre a történet végére: “Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”
Az antikrisztusi rendszer előkészületei során már napjainkban is tetten érhetjük a megtévesztést, aminek az ereje és intenzitása egyre csak növekedni fog, ahogy közeledünk a végidőkhöz. Jézus a hamis bíróról beszél, amikor felteszi ezt a kérdést: vajon talál-e hitet az Emberfia a földön, amikor eljön? Azt biztosan tudom, ha Jézus feltesz egy kérdést, akkor valamire fel akarja hívni a figyelmünket.
Természetesen, mi Jézusban hívők komoly céltáblái vagyunk az Ellenségnek. Sajnos, az Isten iránti vágyunkat ismerve nagyon komoly csapdákat tud nekünk állítani. Jelek és csodák. Megfigyeltem magamon, hogy erre én magam is hajlamos vagyok. Gyakran nem a személyes kapcsolatom Jézussal áll a fókuszban, hanem viszem elé a kéréseimet, és várom, hogy megadja nekem azt, amit kérek tőle. Nem a szemeit keresem, hanem a kezeit. Pedig földi itt tartózkodása idején is fontos volt Jézus számára, hogy ne a jelekre és csodákra figyeljenek azok, akikkel találkozott. A farizeusok mindig jelt kívántak tőle. De ezek elől a kérések és kérdések elől kitért. Ismeri az emberi szív mélységeit. A legtöbb csodáját követően arra kéri azt, akit éppen meggyógyított vagy megszabadított, hogy ne beszéljen az őt ért csodáról másoknak. Ami őszintén, egy elég lehetetlen és teljesíthetetlen kérés. Eszembe jut Jarius lányának feltámasztása. (Luk. 8:56). Életre kelti a halott kislányt, akit már odarendelt sirató asszonyok búcsúztattak. “Szülei nem tudtak hová lenni az ámulattól, ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.” (Luk. 8:56). Hiszem, hogy az egyes csodák megélése segíti és erősíti a hitünket, de ezeknek mindig Jézusra és az Ő nagyságára és istenségére kell mutatnia.
Pál apostol is nagyon határozottan hangot ad annak, hogy nincsen más evangélium, mint a Krisztus Jézus kegyelmében való hit. Azt írja a Galata levél első fejezetben, hogy “... még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen!”
A történelem folyamán rengeteg ilyen angyali jelenésről szólnak beszámolók. Ha Pál szavait komolyan veszem, akkor nagyon óvatosnak kell lennem, hogy kinek, mit hiszek el. Mi a titok? Hogyan tudok megállni? Mi a biztosíték arra, hogy engem nem nyel el a hazugság, nem csap be egy jel vagy egy csodás angyali jelenés? Csakis az, ha a Szentlélekre támaszkodom, kérem a vezetését, a lelkek megkülönböztetésének ajándékát. Ha én magam is éber vagyok, kérdéseket teszek fel, és minden egyes jelet és csodát megvizsgálok a Biblia tükrében.
Jézus csodái nagyon személyesek. Számára a szívünk megnyerése a cél. Azt látom az Igében, hogy az Ő Lelkének a megjelenését soha nem kísérte óriási felhajtás, nem akart belőle üzleti vállalkozást, sem zarándokhelyet. A templomot is megtisztította az árusoktól, a kavalkádtól, a zajtól, a pénztől. Ő egy személyes Isten. Nekem szól, velem akar találkozni, számomra van üzenete. Egy csendes helyen, a belső szobámban. Ahol csak Ő van ott és én. Várnom kell rá. El kell csendesednem. Ezt egy tömegben, folyamatos nyüzsgés és mormolás között nem lehet. Van a tömegnek is ereje, tudom. “De szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak akik azt megtalálják.” (Mt. 7:13-14)