A féltestvérek
Év végével rengeteg összefoglalót lehet olvasni az évről, amelytől búcsúzunk. Legyen szó sport összefoglalóról, az év legviccesebb pillanatairól, vagy a világban zajló eseményekről. Én most tudatosan nem fogok ilyet írni, hiszen sokan megteszik helyettem. Inkább Isten nagyságáról írok, mert engem is nagyon megérintett, az online világban általam nemrég megismert iráni, volt Hezbollah harcos Afshin Javid megtérésének története.
Nagyon szeretem, hogy nemcsak élőben, de az online világban is annyira sokfélék vagyunk. Meghatároz minket az is, hogy földünk mely részén születtünk, milyen kultúrában nőttünk fel. Nekem, a Bibliát olvasó embernek, főleg itt Európában, a nyugati társadalomban, külön kihívást jelent megérteni a közel-keleti népek szokásait, mindennapi életét, kultúráját. Így mindig különleges gyöngyszem számomra, ha valaki abból a régióból érkezik, és felnyitja a szemem olyan összefüggésekre és igazságokra, amik felett különben átsiklanék, vagy talán nem is igazán érteném a jelentőségét.
Magam is sokat foglalkoztam a blogsorozatban Izraellel, és a jelenleg is tartó háborúval. Könnyen mondunk ítéletet arról a harcról, amit csak hírekből, tudósításokból ismerünk. Nem vagyok ott, de ismerem Isten Igéjét, és tudom, hogy Isten atyai szíve az Ő népéért dobban még a mai napon is. Nem vesztette el őket szem elől, és áldásai, ígéretei a mai napon is érvényesek. A lelki csata is dúl egyre intenzívebben, hiszen a megtévesztés szelleme, és a mögötte álló Gonosz lény, a pusztulás, a Halál és a Hazugság Atyja fáradhatatlanul végzi munkáját.
Ábrahám életét kicsit számomra is új megvilágításba helyezte, ennek a mai napon is tartó konfliktusnak a mélyebb elemzése, megértése. Ábrahám, amikor elhagyta apja házát, nem az alig várt szabadságot élte át, hanem áldozatot hozott. A közel-keleti kultúrában a gyerekek különös módon szeretik az apjukat, szeretnek a közelében élni. Ahogy Ábrahám elhagyta apai házát, úgy Jézus is otthagyta a mennyeit, hogy a rábízott elhívást engedelmesen teljesítse. Isten többször is ígéretet tett Ábrahámnak, hogy annyi gyermeke lesz, mint a homokszemek a sivatagban, vagy amennyi csillagot lát az égen. Ez napi szinten volt kézzelfogható Ábrahám számára, aki a sivatagban élt, és naponta látta a csillagos égboltot a feje felett.
Isten ígéretei igazak és megmásíthatatlanok. De őszinte leszek, az idő állandó ellenségünk ebben is. Tegyük hozzá, hogy a várakozás hihetetlen kihívás tud lenni, és emiatt elképesztően nehéz. Ábrahám is többször fakadt ki Istennek, hogy hol van a megígért gyermek, mert ő tényleg elhiszi, hogy Isten fog neki adni, csak ugye Sára egyre öregebb, egyre nehezebb ügy ez az utódlás kérdése. Sára is részese ezen ígéreteknek, de az ő cérnája elszakadt ebben a várakozásban, és előállt az emberi megoldásával.: Felkínálta Hágárt, az egyiptomi szolgálót Ábrahámnak, hogy így tehessen szert örökösre. Ugyanis, az akkori szokásoknak megfelelően, Sára szolgálója felett ő gyakorolta az uralmat, így a leendő gyermeknek is ő lett az anyja. Ábrahám beleegyezett ebbe a megoldásba, és Hágár asszonya lett. (1. Móz. 16:1-16)
Így született Ábrahámnak két fia. Az elsőszülött Izmael Hágártól és később Sárától megszületett Izsák, ahogy azt Isten megígérte Ábrahámnak. Tehát Izsák lett az ígéret gyermeke. A két fiú féltestvérek. Ábrahám mind a két fiát nagyon szerette, és Isten is mind a két fiút áldásban részesítette. Izmael nevét Istentől kapta, és Isten számontartotta őt is. Hágárnak többször megjelent az Isten angyala, és ígéretet kapott, hogy fia nem fog meghalni, hanem ő is nagy nép atyja lesz: “Szilaj ember lesz ez! Kezet emel mindenkire, de rá is mindenki, kárt tesz testvéreinek, ahol csak tanyázik.” (1. Móz. 16:12)
Amikor Izmael 13 éves lett, Ábrahámnak el kellett őt küldenie magától, hiszen Sára, az anyatigris, ismét hallgatott a féltékenység lelkére, és biztos akart lenni abban, hogy nem az elsőszülött, hanem csak az ő fia, Izsák örökölhesse apja vagyonát és gazdagságát. Érdekes, hogy Sára ezen kérése a mai napig kíséri Izsák leszármazottjait. Az elsőszülöttnek, így el kellett hagynia az apai házat, mely Ábrahám számára nagyon nehéz volt érzelmileg. Izmael nem részesülhetett tovább az apja védelmében, jelenlétében. De túlélte a sivatagot, és ő is 12 nép fejedelmévé lett.
A két féltestvér útja különvált, de egymásra gyakorolt hatásuk a mai napig kíséri leszármazottjaikat. Az atyai háztól elküldött, szilaj báty leszármazottjai, a mai arabok, és a vagyont örökölt ígéret fia az öcsi, vagyis Izsák, a nyakas, és engedetlen nép, Izrael ősatyja. Ábrahám fiai utódainak csak akkor van esélye a békére, amennyiben ugyanúgy, mint bárki más, megismerik Jézust, mint személyes Megváltójukat, mert csak Jézus képes sebeket begyógyítani, fájdalmakat enyhíteni és megbocsátást adni. Ő a reménysége minden egyes népnek és minden egyes embernek! Ő maga a Békesség Fejedelme!