Kicsinyek
Ingoványos talajra lépek. Szívemnek kedves fiatalja mondta nekem nemrég, hogy milyen elképesztően ravasz a Sátán, hogy manapság, amikor a ‘Love is love’ (Szeretet az szeretet) az egyik fő mottó és szlogen, pont minket keresztényeket könyvel úgy el a világ, mint akikben nincsen semmiféle szeretet, pláne, ha ezt az állítást megkérdőjelezzük, mert nem értünk vele egyet, akkor rögvest már ez is kirekesztővé válik. Az Egyháznak Isten szavait és szívét kell(ene) képviselnie, ami valóban sok témában kizárólagos és kemény. De ameddig nem értjük meg az atyai szívet, és hogy mi egyáltalán a szeretet maga, addig minden lázadó gyermek számára a szerető apai szigor egy olyan kötelék, amiből mindenáron ki akar törni, és amitől menekülni akar jó messzire.
Mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség tele van olyan Igeversekkel, amelyek arról szólnak, hogy az Atyának a kicsinyek, a gyermekek, az árvák, az elesettek, a gyengék nagyon-nagyon fontosak. “A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el,...” (Ézs. 42:3) “Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot,...” (5.Móz. 1:17). “Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt.” (Zsolt 115:13), “Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, …” (Jak. 1:27)
Amennyiben ma körbenézek, azt látom, hogy pont a legkisebbekkel szemben, a gyerekek lelkéért folyik a legádázabb csata. Isten annak idején előre figyelmeztette népét, hogy amikor elfoglalják Kánaán földjét, ne keveredjenek az ott lakó népekkel, és ne vegyék át isteneik tiszteletét. Hiszen az akkori istenek tisztelete együtt járt rengeteg paráznasággal és gyermekeik feláldozásával is. A próféták közvetítették Isten szavát folyamatosan, figyelmeztették a népet arra, hogy ezzel Isten egyáltalán nem ért egyet: “Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai és Jeruzsálem lakói! Így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Én veszedelmet hozok erre a helyre, aki csak hallja, belecsendül a füle! Mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig idegenné tették számomra azzal, hogy más isteneknek tömjéneztek benne, akiket nem ismertek sem ők, sem őseik, sem Júda királyai. Sok ártatlan vért is ontottak ezen a helyen. Áldozóhalmokat is építettek a Baalnak, és elégették fiaikat égőáldozatul a Baalnak, amit én nem parancsoltam, nem rendeltem, sőt eszembe sem jutott.” (Jer 19:3-5) Erőteljes kijelentés Isten szájából, hogy eszébe sem jutott, hogy ezt kérje tőlünk emberektől, hogy a nekünk adott áldást, vagyis gyermekeinket feláldozzuk istentiszteletként.
“Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak. Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét..” (Zsolt. 127:3-5/a). Sok olyan történetet tudunk felsorolni a Bibliából, ahol meddő nők könyörögtek gyermekáldásért, mert tudták és komolyan vették, hogy az Úr ajándéka és áldása a gyermek. De az Ősi Kígyó pontosan tudja, hogy mennyire meg lehet gyengíteni egy társadalmat, ha erről is folyamatosan hazudik és pont az ellenkezőjeként állítja be egy születendő gyermek érkezését: gondnak, nyűgnek, tehernek. Sőt, már nem is élőlény, aki egy anya méhében fejlődik, hanem csak sejtek halmaza. Amivel aztán már lehet bármit tenni, hiszen nem számít más, csak az önző egyéni érdek. Természetesen tudom, hogy ezt a kérdést nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, mert minden egyes élethelyzet más és más. De egyet tudok, nem adta a kezünkbe az Élők Istene az élet és halál feletti döntés jogát. Ezt megtartotta magának. Az ősi parancs így szól: Ne ölj! Ami egyetemes, és mindenkire vonatkozik.
Továbbmenve, Jézus nagyon erőteljesen fogalmaz, amikor arról beszél, hogy mennyire fontos a gyermekek védelme. “Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.” (Luk. 17:1-2). Magyarországon ez a kérdés még nincs itt az ajtónk előtt, de semmi kétségem afelől, hogy hamarosan itt lesz. Amerikában, pontosítok Kaliforniában, már ott tartanak, hogy egyes iskolák szülői munkaközössége szavaz arról, hogy az iskolába járó gyerekek nem-váltásáról milyen módon kell az iskolának informálnia a szülőket. Alaphelyzet az, hogy ez nem tartozik a szülőre, az iskolában zajló felvilágosítás alapján a gyerek maga döntheti el, hogy elégedett-e a saját nemével, vagy szeretne átesni hormon kezelésen és műtéteken.
Az Európai Unió is élen jár a szexuális felvilágosítás standardjával, melyben a következők szerepelnek: 0-4 éves korig önkielégítés, saját és más test iránti érdeklődés gerjesztése. 4-6 éves korig önkielégítés és szexuális igények és vágyak kifejezésének megtanulása. 6-9 éves korig közösülésről felvilágosítás, online pornó megismerése, titkos szeretkezésre buzdítás és önstimuláció megtanulása. 9-12 éves korig pedig segíteni kell az első szexuális élmények megszerzésében és az online pornó használatában. (who-standards_de_endfassung_11_10_2011pdf)
Sajnos, ebben a kérdéskörben a katolikus egyház vezetőjének, Ferenc pápának sem a bibliai alapelvek az alapkövek, hanem a mai korszellembe csomagolt esélyegyenlőség és befogadás. Idén augusztusban jezsuitákkal beszélgetett Lisszabonban a ‘World Youth Day’ rendezvényén. A Civilta Cattolica oldalain olvasható az összefoglaló. Visszajelzésként fogalmazták meg felé az amerikai katolikusok, hogy nem elég szókimondó az abortusz kapcsán és a homoszexualitás és válás kérdésében is túlságosan könyörületes. Válaszában azt hangsúlyozta, hogy az Egyháznak mindenki számára nyitottnak kell lennie, mert mindenki arra van hívva, hogy az Egyházban éljen.
Meg kell valljam, hogy valóban egyre nehezebb kiállni az isteni igazság mellett. Magamon is észrevettem, hogy ha sokat vagyok olyanok között, akik a nyitottságról és a mindenkit szeretünk és elfogadunk szemlélet szerint gondolkodnak, ténylegesen sértő tud lenni, amikor 1-1 témában azt mondom, hogy ezzel nem értek egyet, mert Isten mást mond a Bibliában. Akkor rögtön jön a válasz, hogy milyen ódivatú ez az Isten, aki nem tud fejlődni és haladni a korral. Pedig pont Ő mondja, hogy gyere hozzám, úgy ahogy vagy! Miközben annyira szeretlek, hogy nem szeretném, ha így maradnál, ahogy vagy, hanem gyere velem mert meg akarlak újítani, hiszen egy teljesen új életet akarok neked adni.
Isten atyai szíve számomra Lót történetében válik elképesztően világossá és érthetővé. Isten szent, a bűnt bűnnek nevezi és megítéli. Lót történetében láthatjuk, hogy bár nem gyerekről volt szó, de egy család megmentésére az Úr két angyalt is elküld, hiszen a fajtalankodás, és szexuális perverzió miatt a várost Isten pusztulásra ítélte. “Azért az mondta az Úr: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált, lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.” (1. Móz. 18:20-21). Itt abszolút nem egy vérszomjas, mindenkit eltaposni akaró Istent látunk. Hanem olyat, aki maga is utána néz annak, hogy amiket eddig híreket kapott, azok tényleg igazak-e? Míg mennek az angyalok Sodoma felé, addig Ábrahám arra kéri Istent, hogy ne pusztítsa el a várost, ha van benne legalább 50 igaz ember. Erre Isten ígéretet tesz. Az alkudozásban végül 10 igaz emberben állapodnak meg. Viccesen mondják, hogy Ábrahám, a zsidók ősatyja ebben a történetben már bemutatja, hogy milyen is az alkudozás.
Amikor az angyalok odaértek a városba, Lót behívta őket magához és vendégül látta őket. Ezt megtudva a város apraja-nagyja odament Lót házához és követelték, hogy adja ki nekik a két vendég férfit, hogy szexuálisan erőszakoskodhassanak velük. A város apraja és nagyja. Mindenki benne élt ebben a bűnben és perverzióban. Rengeteg részlet van még itt, amiről érdemes lenne szót ejteni, de a lényeg, hogy végül a két angyalnak kellett Lótot, feleségét és két lányát nagyon határozottan kimenekíteni a városból, mert megtapasztalhatták, hogy minden igaz volt az emberek szívének gonosz állapotáról. Az Úr kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára. (1. Móz 19:1-29)