Kinek hiszel?
Nekem nagyon sokat segít, ha 1-1 helyzetet sikerül megvilágítani egy olyan képpel, ami nagyon szemléletes. Nemrég olvastam egy ilyet:
“Képzeld el, hogy egy nagyon hosszú, keskeny utca elején állsz, amelynek mindkét oldalán kétemeletes házak sorakoznak, a végén pedig Jézus Krisztus áll. Keresztény életed az a folyamat, amint haladsz az úton, s közben egyre érettebb leszel Krisztusban. Az úton semmi sincs, ami megakadályozhat abban, hogy Jézushoz érj. Tehát, amikor Krisztust befogadod, akkor tekintetedet rászegezed és elindulsz felé. Ez a világ azonban még mindig a Sátán uralma alatt áll. A házakat az út mindkét oldalán olyan lények lakják, akiknek feltett szándéka, hogy megakadályozzanak célod elérésében. Azonban sem erejük, sem joguk nincs ahhoz, hogy utadat állják vagy éppen fékezzenek, ezért kihajolnak az ablakokon és hívogatnak. Azt remélik, hogy elterelhetik figyelmedet a céltól, és ezáltal megakasztják az előrejutásodat”. (Neil T. Anderson: A szabadító - 104. oldallap alja)
Ami döbbenetes volt számomra, hogy valóban, nincs semmiféle útakadály előttem, hogy elérjek Jézushoz. Ha már az életem az övé, akkor Pál ír erről a Róm 8:38-39 felsorolásban, hogy SEMMI sem választ el minket az Ő szeretetétől. Kivéve egy valakit, aki hiányzik a felsorolásból: ÉN. Vagyis, saját magam tudok az egyik legnagyobb akadálya lenni annak, hogy előre felé haladjak.
Tudom, hogy a bűnben született akaratos egóm mellett ott vannak még a kísértések is, és a jelenlévő Gonosz. De azt, hogy kire hallgatok és kinek mit hiszek el, az az én saját döntésem! Ezt kaptuk Istentől, amikor Embert teremtett. Szabad akaratot. Amit Isten tiszteletben tart. Tudja jól, hogy a hitünk alapján fogunk döntéseket hozni, ami aztán kihat a viselkedésünkre és a viselkedésünk pedig az érzéseinkre.
“Ha kísértésben vagy, azt észreveszed. Ha vádol a Sátán, arról is tudsz. De ha megtéveszt, azt nem könnyű észrevenni, hiszen éppen ez a megtévesztés lényege: abban is megtéveszt, hogy meg vagy tévesztve. A megtévesztés a Sátán elsődleges stratégiája.” (Neil T. Anderson és Steve Goss: Szabadság Krisztusban - munkafüzet - 56. oldallap teteje)
Elég sokat írtam már a megtévesztésről ebben a blog sorozatban. Szeretném most egy kicsit a nagy világi események után a saját szívemet is megvizsgálni. Ez csak úgy működik, ha folyamatosan éber vagyok, sok időt töltök az Igében, keresem az Urat, és kérem a Szentlelket, hogy világítson rá azokra a területekre, ahol hazugságot hiszek el igazság helyett. Illetve közösségben vagyok más szentekkel együtt, akikkel át tudom beszélni életem ügyes-bajos dolgait, küzdelmeit, kételyeit, kérdéseit.
Ezek mellett tudom és elhiszem, hogy az utolsó generáció tagja vagyok, és az életem minden területével kapcsolatban elfogadom, hogy a megtévesztés jelen van és megpróbál engem is befolyásolni. A világban folyó eseményeket is fenntartással fogadom, kérdéseket teszek fel, és élek azzal a jogommal, hogy felelős döntést hozok az életemmel, egészségemmel kapcsolatban.
Mivel kapcsolatban tud megtéveszteni engem a Sátán? Legtöbbször azzal, hogy ki vagyok én Krisztusban, illetve, hogy keresztényként milyen életet élek. Azt muszáj leszögeznem, hogy a keresztény életben nincs stagnálás. Ezt Jézustól idézem: “Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel. 3:15-16) Itt vagy előre megyünk, vagy csúszunk visszafelé. Természetesen, a fejezet elején említett kép alapján, az ablakon kihajoló hangok igyekeznek elhitetni velem bármit, ami hazugság lehet rólam, az életemről, a küzdelmeimről és az Úrral való kapcsolatomról. Ezek lehetnek lehúzó, vádló hangok, de sokkal többször pont ellenkezőleg olyan hangok, amelyek felmentenek, erőtlenné és hatástalanná tesznek, elaltatnak a lelki harcban. De minden esetben csak akkor van hatalma felettem ezeknek a hazugságoknak, ha elhiszem őket, illetve ezek szerint cselekszem!
Sajnos, a Sátán nagyon gyakran a meg nem bocsátás bűnén keresztül lép be az életünkbe úgy, hogy sokszor észre se vesszük a megtévesztést, mert abban téveszt meg, hogy meg vagyok tévesztve. Pedig Jézus miatt a megbocsátás nem opció egy keresztény számára, hanem annak a példának a követése, amit maga a Mesterünk élt elénk.