Bemutatom a szereplőket!
Minden mesében vannak Jók és Gonoszak. Ezek küzdenek egymással, míg végül a Jó legyőzi a Gonoszt. Nagyon sokszor az az olvasó érzése, hogy a Gonoszak hatalmasabbak, és a Jóknak össze kell fogniuk, esetleg még egyéb csodás képességeiket is használniuk kell, hogy le tudják győzni ellenfelüket. Mi pedig mindvégig szorítunk a Jóknak, és nagyon elégedettek vagyunk, amikor a regény vagy mese utolsó lapjain végre együtt örülhetünk hőseink győzelmének.
Ahhoz, hogy értsünk egy történetet, ismernünk kell a szereplőket. Ahhoz, hogy megértsük mai világunkat, meg kell ismerjük a látható, és láthatatlan világ szereplőit. A Biblia első 3 fejezetében be is mutatkoznak nekünk a főszereplők: a szentháromság, a világmindenség teremtője, teremtményei, az ember, a férfi és a nő, és végül a Kígyó, aki ravaszabb volt minden mezei állatnál. Azt a Biblia további könyveiből tudjuk, hogy az ember teremtése előtt a Mennyei magasságokban már lezajlott egy háború. Az angyali lények is Isten teremtményei, akik láthatatlanok és hatalmasabbak, mint mi emberek, de teremtmények. Vagyis nem tudnak mindenhol ott lenni egyidőben, és nem végtelen a tudásuk. Ellenben Isten egy nagyon fontos dolgot nem adott meg nekik. Nem élvezik az Ő bocsánatát. Azok az angyali lények, akik ⅓-a fellázadt Luciferrel együtt, soha nem tudnak megváltozni. Ők a legeslegmélyebb valójukig gonoszak, ők a démonok. Vezetőjüknek sokféle nevét ismerjük: az ősi Kígyó, Lucifer, Sátán, Ördög. Róla Jézus azt mondja, hogy a Hazugság Atyja, akiben nincs igazság, és ölni, lopni és pusztítani akar mindig. Lázadása a mai napig vele van. Módszerei alattomosak.
Sajnos, a harc nem ért véget, akkor és ott. A legyőzött fél még él. Haragja határtalan. Stratégiát váltott. Tudja, hogy teremtője fölé nem kerekedhet, ezért minket, az Isten képmására teremtett embereket veszi célba. Minket akar elpusztítani, Istentől örökre elszakítani. Erről a Mózes 1 könyvének 3. fejezetében olvashatunk. Ő maga akar Isten lenni, így arra próbál mindenáron rávenni minket, hogy mi is elhiggyük, hogy önmagunkban lehetünk istenek. Elhiggyük továbbá, hogy nincs szükségünk Istenre, hogy meg tudunk mindent magunk oldani. Ez így jól is hangozna, ha nem jött volna az első emberpár engedetlenségének következményeként a bűn a világba.
A bűnnel nem tudunk elbánni. A tökéletes teremtett világ tönkrement, szétesett, összetört. Elvesztettük örökre azt a bizalmi kapcsolatot, amit Isten adott nekünk. Kaptunk szabad akaratot és mi arra használtuk, hogy fellázadtunk. Sokáig annyira mérges voltam Évára. Hogy tehette ezt! Miért nem látta, hogy ki az, aki vele beszél? Miért hitt a Kígyó szavainak? Sajnos, be kellett látnom, hogy én is megtettem volna ugyanezt. Hiszen a mai napon is elhiszem. Az elmém csataterén a mai napon is folyik a csata, hogy kinek és mit hiszek el.
A földi élet történetének van egy előre jól átgondolt terve. Isten mindezt még a teremtés előtt kigondolta. Az Ő mindentudása következtében tudta, hogy az emberek el fogják hinni az ősi Kígyó hazugságait. Tudta, hogy a bűn meg fogja nyomorítani életünket, a Tőle való elszakadt állapotban pedig halálra vagyunk ítélve örökre. De készített megoldást. Elküldte Fiát Jézust azért, hogy helyrehozza azt, amit mi tönkretettünk. Jézus kinyitotta az utat az Atyához. Visszakaphatjuk azt a csodás személyes kapcsolatot Istennel, ha elfogadjuk az Ő váltság halálát. De a történetnek itt még nincs vége. Jézust nem tudta leküzdeni a Sátán, mert Ő engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Az Ördög továbbra is végső célján dolgozik, hogy ő maga váljon istenné, és végre elérje azt, hogy őt imádják az emberek istenként. Nem adja fel, amíg ezt meg nem valósítja. Számomra érthetetlen, de Isten ezt meg fogja neki engedni. Isten meg fogja adni Sátánnak ezt, de csakis az Ő általa előre megadott keretek között: a végső időkben.
Amikor a tanítványok kérdezték Jézust, hogy mik lesznek a végső idők jelei, Jézus elsőként azt válaszolta nekik: “Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” (Mt. 24)