Sófar
Jézus második visszajöveteléről és az Elragadtatásról is beszélt Jézus. Az Elragadtatáskor Menyasszonyáért, vagyis az Egyházért jön vissza. Második visszajövetele pedig az 1000 éves királyság kezdete lesz, lezárva a Nagy Nyomorúság idejét. Ekkor már a zsidó nép szeme is megnyílik és megértik, hogy valóban Jézus a Messiás, aki az Isten fia, az Isten báránya, aki 2000 évvel ezelőtt közöttük élt, megfeszíttetett és feltámadt, és mint király tér vissza újra.
Sok hasonlóság van a két várva várt eljövetel között. Ebben a részben, most arra a pillanatra fókuszálok, amikor végre elérkezik a várva várt pillanat! A legfontosabb, hogy az időpontról nincs információnk. A dokumentumfilm, (Before the Wrath / Brent Miller Jr. / 2020) amelyben végignéztem egy Jézus korabeli esküvőt, nagyon fontos szerepet kap a várakozás. Ellenben, amikor elérkezik a várva várt pillanat, minden életre kel!
Azt tudjuk, hogy a tanítványok galileai emberek voltak, akik értették az akkori menyegző szokásai alapján, hogy a vőlegény atyjának a kezében és hatalmában volt, hogy mikor látta elérkezettnek az időt arra, hogy a vőlegény elinduljon menyasszonyáért. Ez a pillanat, általában éjszaka történt. Valószínű azért, mert akkor otthon volt mindenki, nem a földeken dolgoztak. Nem voltak előre meghívott vendégek, hanem akik készen voltak, tudtak azonnal indulni, azok lehettek jelen a menyegzőn. A készenlét talán akkor látszik a legjobban, amikor hirtelen érkezik, egy nem várt pillanatban. Éjszaka, minden csendes, jó esetben, mindenki alszik. Ha nem volt összekészítve a ruha, a csomag, már nem volt idő akkor összeszedni. A mennyasszony fehér ruhájában felöltözve várta vőlegényét barátnőivel éjjel-nappal.
Az atya által felébresztett vőlegény elindult a lányos házhoz, de nem csendben és egyedül! Hanem barátaival, fáklyákkal és a sófárral, melyet folyamatosan fújtak, ébresztve a falu népét és a mennyasszonyt is. Mire a vőlegény elérte a lányos házat, talpon volt nemcsak a menyasszony és családja, meg barátnői, hanem a falu apraja-nagyja is. Mindenki igyekezett, hogy le ne maradjanak a fontos pillanatokról.
Ami különleges szokás volt, hogy a menyasszony nem a saját lábán ment a menyegzőjére, hanem a vőlegény barátai mondhatjuk úgy, hogy átreptették őt. Hoztak magukkal ugyanis egy különleges székszerű hordozót, amibe beleült a menyasszony és 4 erős fiatalember a vállára véve elvitték őt a lakodalom helyére. Ez csodás előképe annak, hogy az Elragadtatásban mi is, teljesen tőlünk független pillanatban, egyszer csak felemeltetünk.
„Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thessz.4:16-17)
„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” (1Kor.15:51-52)
Engem is nagyon izgat, hogy vajon az Isten harsonája, a riadó hangja és a főangyal szava mennyire lesz hangos, illetve lehet-e majd hallani itt a földön is vagy csak a Mennyben? Erről nem ír az Ige, csak találgatni tudunk. De ha a sófár hangját veszem alapul a galileai menyegző éjszakáján, akkor úgy képzelem el, hogy elég hangos lesz, tudatva mindenkivel, hogy itt valami rendkívüli dolog történik. Majd meghalljuk…..