A harag napja
Ilyen az én Istenem - negyedik rész
Azt járom most körbe, hogy milyen a mi Istenünk. Először megnéztem, hogy milyen az ószövetség Istene. Aztán a földre érkezett Isten Fiát, Jézust tanulmányoztam. Utána pedig kicsit elemeztem a mi mostani időszakunkat, a kegyelem, vagyis az Egyház idejét. A következő néhány rész a jövőről fog szólni.
Az Ige sok mindent mond el nekünk, de nem tudunk minden apró részletet. De azokból, amiket olvasunk, kirajzolódik az előttünk álló időszak Istene is. “Én, az Úr, vagyok az első, és én mindvégig ugyanaz vagyok.” (Ézsaiás 41:4)
Az Elragadtatást követően tudjuk az Igéből, hogy nagyon nehéz időszak jön. Isten átengedi az uralmat a Sátánnak 7 évig úgy, ahogy erre nem volt még példa az eddigi történelem során. Jézus Gyülekezete el fog tűnni. Ebben az új fejezetben Isten népe, a zsidó néppel kapcsolatos események kerülnek újra a fókuszba
Izrael életében egy furcsán különleges békességes időszak lesz. Ezt ma elég nehéz elképzelnünk. Lesz egy kiemelkedő világ vezető, (az Ige szerint ő lesz az Antikrisztus), aki első ránézésre úgy viselkedik majd, mint Izrael népének nagy barátja és szövetségese. Aláír egy békeszerződést, melynek eredményeként felépülhet a 3. templom. A 2000 évig tartó vágyakozása a népnek valósággá válik. Újra van áldozat, a zsidó népnek óriási az öröme, hiszen, imádhatják a törvény szerint újra Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét.
De 3 és fél év után lelepleződik a Gonosz. Az Antikrisztus maga lép elő és teszi magát Istenné a jeruzsálemi templom Szentek Szentjében.
A Gonoszság mindenek felett olyan módokon fog tombolni, mely meg fog nyilvánulni az egyének leuralásában, megfigyelésekben, a szabad akarat korlátozásában, elvételében. Mondhatjuk, hogy ez a néhány év a kontrasztok időszaka lesz, hiszen teljesen látható és élesen válik majd ketté a jó és a gonosz: akik elfogadják Jézust, és akik elutasítják Őt. Az Igéből tudjuk azonban azt, hogy az akkor élő emberek teljesen tisztán fogják tudni, hogy a Bárány haragja van rajtuk. (Jel 6:15-17)
Miközben tombol a Sátán, Isten kegyelme is óriási módon lesz jelen. Hihetetlen mennyiségben fognak megtérni emberek mindenféle üldöztetés ellenére. (Jel 7:13-17) Azt gondolhatjuk, hogy az ítéletben Isten örömét leli. Ezzel nem értek egyet. Ebben a kozmikus őrületben is azon dolgozik majd, hogy elérje az emberek szívét, meghallják az örömhírt. Az evangélium hirdetése különleges módon fog történni. Lesznek az elpecsételt 144.000 szűz fiatal zsidó férfi misszionáriusok (Jel 7:2-4), Jeruzsálemben a múltból megjelenő 2 tanú, akik majd tanítani fognak, és csodákat fognak bemutatni. (Jel. 11:3-13) Lesznek még angyalok is, akik a földet körbe repülve hirdetik az Örömhírt. (Jel. 14:6-7)
Egyszerre lesz jelen a Sátán pusztító uralma, Isten megváltó kegyelme, de ítélete is. Természeti katasztrófák fogják egymást érni. Rengeteg lesz a fájdalom, borzalom, szenvedés, vér fog folyni, fizikai és lelki kínok mindenkinek osztályrésze lesz, bármelyik oldalon fog állni. Ma lehet kettős életet élni. Mást mutatni kifelé, mint, ami a valóság. De ebben a rövid 7 éves időszakban a döntések véglegesek lesznek. Ki melyik oldalra áll, nem lesz visszaút. A teljes démoni megtévesztés ellenére is el kell majd dönteni, egy nagyon életbevágóan fontos kérdést: azonnali halál, de örökkévaló élet a Mindenség Urával és Lelkünk Szerelmével, vagy a rövid ideig tartó “jólét”, de a végső halál, a teljes elszakadás Istentől. Ahogy Jézus előre megmondta a Máté evangéliumának 24. fejezetében, a 22. versben, hogy meg fognak rövidülni a napok, mert amúgy egyetlen halandó sem menekülne meg másképpen. (Jel. 10:4-7) A földön zajló dráma közben a mai nap hívő szentjei a Mennyben a folyamatos örömben és dicsőítésben vehetnek majd részt. (Jel 11:15-19)
Érdekes párhuzamot fedeztem fel. Elismerem, hogy ezzel lehet vitatkozni, hogy pontosan mit jelent ez. Nekem azt, hogy Isten, amikor ítéletét kiönti Jézusra, illetve majd a földön élő emberekre, valahogy “egyedül akar lenni”, elbújik. Becsukja a szemét, és mintha visszatartaná a lélegzetét. Majd miután elhangzik az Elvégeztetett!, “kifújja a levegőt”. Fellélegzik, ami itt a földön földrengéssel jár, mert túl esett egy olyan eseményen, ami számára is fájdalommal jár.
„Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.” (Máté 27:45, 51-52) „Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.” (Lukács 23:44-46) „Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Máté 27:54)
„Ezek után láttam, hogy megnyílt a bizonyságtétel sátrának szentélye a mennyben, és kijött a szentélyből a hét angyal, akiknél a hét csapás volt: tiszta fénylő gyolcsba voltak öltözve, és mellüket aranyöv vette körül. És a négy élőlény közül az egyik átadott a hét angyalnak hét aranypoharat, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. A szentély megtelt füsttel Isten dicsőségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a szentélybe, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.” (Jel 15:5-8) „A hetedik angyal is kiöntötte a poharát a levegőbe, és hatalmas hang szólalt meg a szentélyből, a trónus felől: „Megtörtént”. Ekkor villámlás, zúgás és mennydörgés támadt, és olyan nagy földrengés, amilyen nem volt, amióta ember született a földre: ekkora földrengés, ilyen nagy!” (Jel. 16:17-18)