Új teremtés
Ilyen az én Istenem - harmadik rész
Arra jöttem rá az évek során, hogy sokkal könnyebben megértek lelki igazságokat, ha képekben meg tudom fogalmazni azokat. Azt járom most körbe, hogy milyen a mi Istenünk. Ugyanúgy, ahogy a saját életünkben is vannak időszakok, Isten üdvtörténetében is nagyon élesen külön válnak ezek. Ha tudnék jól rajzolni, akkor egy olyan képet festenék le, ahol mi emberek egy függöny előtt élünk. Erre a függönyre rá van vetítve a földön élt Jézusnak egy-egy képe. Ahogy tanított, ahogy betegeket gyógyított, ahogy tanítványaival egy asztalnál ült, vagy ahogy függött a kereszten. De a függöny mögött már ott van egy győzelmes, hatalmas, fenséges és csodálatos, élő Király. De ezt a Királyt csak azok láthatják meg, akik túl AKARNAK látni a függönyön lévő képeken. Még Ő szabad szemmel nem látható, de jelenléte már nagyon is valóságos.
Az Ószövetség Istene kiválasztott egy népet, hogy elő tudja készíteni a helyet és időt, hogy elküldje Fiát közénk. A kiválasztott nép kapott törvényeket, rendelkezéseket, istentiszteleti rendet, papságot és ígéreteket egy eljövendő Messiásról. Aztán amikor elérkezett a tökéletes idő, megszületett a Mindenható Isten Fia, aki, mint egy kisbaba érkezett hozzánk. Erről a rövid 33 évről, hála Istennek, elég sok feljegyzés készült, melyre Isten nagyon vigyázott, hogy a mai napon is olvashassuk ezeket a tanításokat, történéseket. Itt járt köztünk a Bárány, hogy engedelmes életével példát mutasson nekünk. János apostol ezt így írja le: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Ján. 1:1-4)
Míg Jézus itt élt a földön, már készítette elő az életet és kapcsolatot az Atyával az Ő halálát követő időszakra. Beszélt arról, hogy küld nekünk egy Segítőt. Azt is mondta Jézus, hogy jobb nekünk, ha Ő elmegy, ami lássuk be, akkor és ott, elég furcsán hangozhatott!
Pál apostolt választotta ki Isten arra, hogy missziós útjai és levelei alapján megértesse velünk most azt az időszakot, melyet az Egyház időszakának, a kegyelem idejének nevezünk. Ugyanúgy, ahogy ennek az időszaknak volt kezdete, lesz egyszer vége is. Az Egyház, az Eklézsia, Jézus mennyasszonya Pünkösdkor, Jézus feltámadását követő 50. napon született meg. A vége pedig akkor lesz, amikor megszólal a riadó hangja, (1Kor. 15:52) akkor eljön értünk Jézus felhőben. Ezt az eseményt nagyon várjunk, amikor elragad bennünket egy jelenleg számunkra is ismeretlen időpontban.
Mit mondhatunk a mi Istenünkről most és ma. Valóban ugyanaz ma, mint tegnap, és ugyanaz lesz holnap is? Most egy nagyon különleges idejét éljük az Isten és Ember kapcsolatának. A kegyelem idejét. Jézus, ahogy ígérte, elküldte Lelkét, aki beköltözött az én életembe is, mert behívtam Őt a szívembe. Isteni természet részeivé tett engem, (2Pét1:4) kiragadott a sötétség birodalmából, és áthelyezett engem az Ő Fiának országába. (Kol1:13) Új teremtéssé tett. (2Kor.5:17) Arra hívott, hogy hitben fogadjam el Tőle a kapott helyemet, és ehhez méltóan éljek. (Kol1:10) Egy nagyon közeli és személyes kapcsolatban élhetek Vele, ahol már nem kell megdolgozzak az elfogadásért, a szeretetért. Hanem már Isten gyermekeként élhetek egy átformált életet itt a földön. (Jan.1:12)
Nemrég egy pásztor rámutatott valamire, ami nagyon nagy hatással volt rám. István volt az első mártír, akit megköveztek hitéért nem sokkal a jeruzsálemi Szentlélek kitöltekezését követően. (ApCsel.7) Őbenne már ott élt a Szentlélek, és ez az isteni Lélek vezette életét, munkált benne és általa. Ott volt a dolgok sűrűjében, a nehézségek közepette, de élte az ÚJ életét KrisztusBAN. Egyszer csak bumm, eljött a pillanat és Jézus megengedte, hogy halálra kövezzék. Itt egy elképzelt jelenetet írok le: amint István lelke belépett a Mennyországba, nagyon-nagyon várták fent az ószövetségi idők nagyjai: Ábrahám, Dávid, Sámuel és Illés. Mind azt kérdezték Istvántól, hogy ‘Milyen volt?’ Mégis mi? Talán a megkövezés? De nem! Hanem milyen volt Jézus Lelkének az állandó és folyamatos vezetése alatt élni. Mert ez olyasmi, ami nekünk most és ma megadatik. Ez a kegyelem időszaka, az Isten már nemcsak velünk van, hanem bennünk is él!
A következő időszak Isten és az Ember kapcsolatában, még előttünk áll. Az Ige alapján azt tudjuk, hogy a Szentlélek még ma, egy visszatartó erő, melyet el fog vinni Jézus erről a földről, amikor minket is magához ragad. “A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.” (2Thessz. 2:7-8)