Milyen az én Istenem?
Ilyen az én Istenem - első rész
Sokszor hallottam már, hogy az Ószövetség Istene sokkal zordabb, haragosabb és ítélkezőbb, míg az Újszövetség Istene mennyire kegyelmes! Így elsőre jogos ez a felvetés, de most egy kicsit utána gondoltam ennek az állításnak.
Az biztos, tudhatjuk, hogy az Ige alapján ez így nem igaz, hiszen, a Zsidókhoz írt levélben Jézus Krisztusról mondja az Ige, hogy Ő “tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid. 13:8)
Az Ószövetség legnagyobb része, a kiválasztott zsidó nép történelmét meséli el. A honfoglalás, minden nép esetében véres és erőszakos, hiszen az új hazát el kell foglalni a már ott élő népektől. Illetve, végig olvashatjuk azokat az éveket, amikor királyok uralkodtak és kettészakadt az ország. Igen, tudok én is felsorolni csomó olyan eseményt, ahol eljött a Halál Angyala és megölte az összes elsőszülöttet Egyiptomban, (2Móz.12:29) vagy megnyílt a föld és elpusztult többszáz lázadó ember. (4Moz16:31-33). Vagy például, amikor a kiválasztott nép a Sinai-hegyhez ért, és megkapták a 10 parancsolatot, ezt olvassuk: “Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és a villámlásnak és a hegy füstölgésének. Látva mindezt, a nép reszketni kezdett, és távolabbra állt. És azt mondták, Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!” (2Móz.20:18-19)
Azt tapasztaltam, hogy el szoktuk felejteni, hogy az ószövetségi élet nagyon másmilyen volt, mint ahogy mi most megélhetjük a hitünket. Akkor áldozatokkal, megadott helyen és időben lehetett papok segítségével Isten elé járulni. Próféták mondták el Isten szavát. A leírt Igéket nem tudta mindenki olvasni, és nem volt elérhető a sokféle könyvtekercs mindenkinek a könyvespolcán.
Az a fajta közeli közösség, amit mi megélhetünk a Szentlélek segítségével, nem volt az ószövetségi időkben. Mózessel beszélt egyedül az Úr színről színre. “Valahányszor bement Mózes a sátorba, felhőoszlop ereszkedett le, és megállt a sátor bejáratánál. Így beszélt Mózessel az Úr…. Az Úr pedig színről színre beszélt Mózessel, ahogyan egyik ember beszél a másikkal.” (2Móz. 33:9 és 11)
“Azután így szólt Mózeshez az Úr: Eredj, menj el innen a néppel együtt, amelyet fölhoztál Egyiptomból, arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, amikor azt mondtam, hogy az ő utódaiknak adom azt. Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton. Amikor meghallotta a nép ezt a kemény beszédet, gyászolni kezdett, és senki sem rakta magára ékszereit. Mert az Úr ezt mondta Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak, hogy mivel kemény nyakú nép, megsemmisíteném, ha csak egy pillanatig is köztük mennék. Azért rakják le magukról ékszereiket, és majd meglátom, hogy mit tegyek velük. Ezért nem hordanak ékszert Izráel fiai a Hóreb-hegytől fogva. Mózes pedig fogta a sátrat, és a táboron kívül vonta fel, messze a tábortól, és a kijelentés sátrának nevezte el. És ki kellett mennie mindenkinek a kijelentés sátrához a táboron kívülre, ha az Urat kereste. Valahányszor kiment Mózes a sátorhoz, az egész nép fölkelt, és mindenki odaállt sátra bejáratához, és nézte Mózest, amint bement a sátorba.” (2Móz.33:1-8)
A prófétákhoz beszélt még Isten, látomásban, álomban vagy angyalokon keresztül. Amikor Illésnek megjelent Isten, nem volt benne a szélben, nem volt benne a földrengésben, és nem volt benne a tűzben. DE a tűz után halk és szelíd hang hallatszott. (1Kir.19:10-12)
De van sok olyan Igevers is, ahol egy szerető Atya beszél rakoncátlan és engedetlen gyermekeihez így: “nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.” (Ézs. 59:1-2)
Nem másmilyen Isten, hanem másképpen volt jelen. Lelkét csak bizonyos embereknek adta, bizonyos időkre. Az akkor élők ezt nem értették és nem láthatták, amit mi megélhetünk ma, hogy a sokféle áldozatban és rendelkezésben, illetve törvényben, Jézus maga volt előre vetítve. Mi magunk is nagyon sok mindent akkor érthetünk meg, ha ismerjük az Ószövetséget, annak törvényeit, ünnepeit, eseményeit.
Jézus első eljövetelkor halálával nekünk örök életet adott. Amikor újra visszajön, ítélni fog és halált fog hozni. Először, mint Bárány érkezett, hogy helyreállítsa azt, amit mi emberek még az Éden Kertben elrontottunk. Szabad akaratunk miatt, van szabadságunk ezt az ajándékot elfogadni, vagy visszautasítani. De a kegyelem ideje le fog járni.