Saját kertem
Van egy olyan mondás, hogy mindenkinek az a legjobb, ha a saját kertjében sepreget. Vagyis foglalkozzon mindenki a saját életével, ügyeivel. Az előző részben a gyávaság és bátorság volt a témám. Két férfit mutattam be. De most megengedem, hogy ez a korábbi téma és a hozzá kapcsolódó kérdések, belevágjanak a saját életembe. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt.10:32-33)
Tinédzser voltam, amikor először mélyre ment a szívembe ez az Ige. Nagynénémmel beszélgettem és a beszélgetés után úgy éreztem, hogy nem vallottam meg hitemet neki. Gyáva voltam. Évekig nyomasztott ez. Nem beszéltem neki Jézusról, a hitemről, így biztos voltam benne, hogy Jézus is csöndben fog maradni, amikor én odakerülök elé.
Tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Folyamatos küzdelem ez bennünk keresztényekben, hogy mikor mit mondjunk, és kinek. Rossz példákból szerintem mindenki fel tud sorolni rengeteget! Láttunk, hallottunk mást erőszakosnak lenni, nyomulni, bántóan beszólni. Illetve én magam is csináltam ilyeneket. Egy-egy beszélgetés után napokig ostoroztam magam, hogy mit, miért mondtam, amit nem kellett volna, illetve nem mondtam, amit kellett volna. Ez valahol jó, mert legalább tudom, hogy hogyan ne csináljam. De akkor hogyan kell szeretettel, a legjobbkor a legjobb helyen lenni?
Kaptunk mindannyian egy parancsot Jézustól, amit a ‘Nagy Missziós Parancsnak’ hívunk. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”(Mt.28:19-20) Mivel Jézustól kaptuk ezt a parancsot, nem nekünk kell egyedül ezt véghez vinnünk. Amikor kiküldte Jézus tanítványait, adott hozzá erőt is, vagyis a Szentlelkét. (Luk.10:1-20) Őt mi is megkaptuk. Az Ő ereje velem is velem van. És mégis görcsölök, küszködök, agyalok. Arra jöttem rá, hogy ha ÉN akarom csinálni, akkor az már eleve kudarcra van ítélve. Mert akkor saját erőből akarok megoldani valamit, ami nem így lett kitalálva.
Jézus ha kér tőlem valamit, akkor ahhoz ad erőt, ad bölcsességet, adja Önmagát az Ő lelkén keresztül. De csak akkor tudok szabad lenni, ha a fókuszomat az Úrral való közösségemre teszem. Ha Rá figyelek, vele járok, akkor Ő fogja előkészíteni a helyzeteket, ő fogja összehozni a beszélgetéseket, mert ezt ígérte az Efézusi levél 2 fejezetének 10-ik versében. „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Ef.2:10)
Ezt mostanában próbálgatom és nagyon izgalmas! Nem mondom, hogy mindig sikerrel járok, de amikor tudok Jézussal együtt lépni, akkor tudok bátran vallást tenni róla. Gyakran nem az történik és nem úgy, ahogy én elterveztem, de az én részem az, hogy készen kell legyek, mert „…legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.” (1Pt.3:15). Mert az idők gonoszak. „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef.5:15) De Jézust ez nem lepi meg. Ő maga imádkozott értünk a Főpapi imádságában. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn.17:15) Miután Jézus ezt imádkozta, utána kereszthalála által legyőzte a világot. (Jn.16:33) Azt sem rejtette véka alá, hogy bennünket, mint bárányokat küld a farkasok közé, mert tudta, hogy Ő bennünk sokkal hatalmasabb annál, mint aki a világban van. (1.Ján.4:4) Mivel az Ő gyermeke, képviselője vagyok, ezért engem pedig arra kér, hogy legyek a kinyújtott keze, a mosolya a másik ember életében. „Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Mt.25:37-40)
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jak.1:5-6) „Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.” (Mt.10:19-20) „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Ján.14:26)