Pecsét vagy bélyeg?
VÁLASZTÁS! Nem kell megijedni, nem a most hétvégi (2024. 06. 09.) magyarországi önkormányzati és Európa-parlamenti választásokról fogok írni. Bár, arról is érdemes lenne írnom, de ezt a témát most mégis meghagyom másoknak. A választások témája és kérdései, mégis megmozgattak, mert mostanában sokat gondolkodom a szabad akaratunkon. Annyira elképesztő, hogy Isten ezt megadta nekünk, és soha, semmilyen körülmények között nem veszi vissza tőlünk.
Sajnos, lelkünk Ellensége, a Sátán gyűlöli a szabad akaratunkat. Mindent megtesz, hogy elvegye tőlünk, hogy kiforgassa és ellenünk fordítsa ezt a különleges ajándékunkat. Nem akarja, h felnőjünk, hogy felelősséget vállaljunk. Le akar uralni minket. Megtéveszt, hazudik, kihasznál. Leginkább saját embertársainkat használja, mindenféle emberi kapcsolatokban. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tapasztaltunk már meg ilyet, amikor korlátozva voltunk a szabad akaratunkban.
Ennek a választási szabadságnak a gyökere az Édenkertig nyúlik vissza. Az embert saját képmására teremtő Isten olyan kapcsolatra vágyik teremtményeivel, akik hálával, alázattal és mély tisztelettel a szívükben fordulnak a mindenséget teremtő Isten felé. Szabad akaratunkból, kényszer, rábeszélés és manipuláció nélkül. De ez csak akkor lehetséges, ha van miből választani. Mert a választás a miénk, annak ellenére, hogy gyakran nem is vagyunk ennek tudatában vagy talán fel sem fogjuk, hogy éppen miről szól a választásunk.
Isten tervében a szabad akaratnak a lényege abban rejlik, hogy elénk tesz egy olyan kérdést, ami jelen földi életünk egyik legfontosabb kérdése. Mégpedig az, hogy hol folytatjuk a földi életünket követő örökkévalóságot. Mert sokkal, de sokkal többet készített nekünk, akik hiszünk benne, mint amit mi valaha el tudnánk gondolni vagy képzelni. (Ef. 3:20) Az első lépést Ő tette meg felénk. Felfoghatatlan, mi minden van belecsomagolva abba, amit Jézus kereszthalála életre hívott. Mert tetszett a mindenségnek, hogy Őáltala, Őbenne és Őérte nekünk, akik hiszünk Jézusban, Isten egyszülött Fiában, valami olyan mérhetetlen gazdagságot adjon, aminek a megértéséhez és megéléséhez maga a Szentlélek segítsége szükséges. Jézus melletti döntésünk nemcsak a jövőnket, de a jelenünket is meghatározza.
Az efézusi szenteknek írt levelében Pál megkísérli körüljárni ezt a gazdagságot és a KrisztusBAN kapott ajándékainkat. Ezek az ajándékok minden hívő emberé, és a Szentlélek folyamatos munkája bennünk, hogy meg is tudjuk tapasztalni és élni ebben a gazdaságban rejlő szabadságot. A levél felsorolásában szerepel, hogy Jézus eljegyzett minket pecsétjével, a megígért Szentlélekkel. “Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.” (Ef. 1:13-14)
Ha hitben elfogadom Isten kegyelmét, tudva, hogy nem érdemlem meg, amit kaptam, akkor KrisztusBAN enyém az Ő pecsétje. Az övé vagyok, senki és semmi sem szakíthat el tőle. (Róm. 8:38-39) Ezt a jelet Tőle kaptam, ami kinyilatkoztatja, hogy az övé vagyok, a gyermeke, akiről eleve elhatározta, hogy örökbefogad akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljam dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott engem szeretett Fiában. (Ef. 1:5-6) Az eljegyzett pecsét, örökségünk záloga, nem más, mint az, hogy a Mindenség Istene vállalta ezzel azt, hogy az Ő munkája lesz az, ami elvisz engem az út legvégéig, a Vele való találkozásig, az Ő dicsőségének magasztalására.
De lelkünk ellensége, a Sátán is akar magának is egy ilyen jelet. Ő is meg akarja jelölni azokat, akik őt fogják imádni földi uralkodásának 7 éve alatt. Hiszen legfőbb terve, hogy Isten teremtményei, mi emberek, őt imádjuk. Az ő jele, a Fenevad bélyege lesz majd, amit rá fog kényszeríteni a Nagy Nyomorúságban itt a földön élő minden emberre. “... megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik…” (Jel. 13:7-8)
Mind a pecsét, mind pedig a bélyeg egy döntés, egy választás eredménye, szabad akaratunkból. Az Isten országába és királyságába, csak a pecséttel megjelölt életek léphetnek majd be. A bélyeget választók pedig örökre ki lesznek rekesztve az Isten jelenlétéből. A pecsét, az emberi szem számára nem látható jel, mert azt az örökké élő életünkre kaptuk. A bélyeg egy látható jel lesz, az emberek testén. “És megadatott neki, hogy mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat jobb kezükön vagy homlokukon bélyeggel jelöltessen meg, és hogy senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma.” (Jel. 13:16-17)
Most még nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz ez a bélyeg. Egy biztos, hogy az ‘Utánzás Mestere’, még egy gonosz csavarral, olyasmit választ majd, amit Isten már régen jelként népének adott, hogy emlékezzenek arra, amit értük tett, amikor kijöttek Egyiptomból. “Legyen ez jelül a kezeden és emlékeztetőül a homlokodon, hogy az Úr törvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki az Úr Egyiptomból.” (2Móz. 13:9)
A Biblia alapján a pecsét és a bélyeg egyedül abban hasonlít, hogy mind a kettő felvétele végleges. Életünket, és halálunk utáni létünket befolyásoló döntés. Ezt mindenkinek magának kell meghoznia, nem lehet elbújni a felelősség elől. Ugyanis, a minket megteremtő Isten a szabad akaratunk mellé felelősséget is adott, mert az Ő képmására teremtett minket.