| | |
   Főoldal » Katalógus Kereső:
Good News - TOP 5
 1
 2
 3
 4
 5
OTP kártya elfogadás

A megelőzés hatalma - "Megcsalás nélkül"

A megelőzés hatalma
 
Képzeljünk el a vacsoraasztal körül egy hétfős baráti társaságot, mondjuk három házaspárt és egy facér harmincast, akik szokatlan játékba kezdenek. A szabály a következő: mindannyian kiteszik az asztalra a telefonjaikat, és valahányszor jön egy sms, felolvassák, a hívásokat pedig kihangosítják. A sztori megtörtént, legalábbis a filmvásznon, na de mi lett a játék végeredménye? Egyikük meg akarja úszni a kínos jelentet, és titokban telefoncserét kínál az egyetlen nőtlen „játékosnak”, Peppének, de hamar kiderül, hogy nem érdemes, mert itt mindenkinek van valami rejtegetnivalója: hívogató exek, letagadott ügyek, elnyomott érzések szégyellt testrészekről vagy éppen az anyósról, flörtök, és egy ártatlannak tűnő hazugság, mint hogy Peppét csak akkor hívják focizni, ha kell egy kapus. 
 
Így lesznek a hozzánk közel állókból Teljesen idegenek, a film címe fájóan igaz. Mert akár okos, akár nem, a telefon életünk „fekete dobozaként” nyeli el a kis titkainkat, és mi sem kerülhetjük ki a kérdést: Vajon a házastársunk előtt is vállalnánk minden leírt vagy kimondott szót? Mi van akkor, ha neki máshol vannak a határai, mint nekünk? Teszem fel a kérdést magamnak, és Mihalec Gábor párterapeutának, Megcsalás nélkül címen megjelent könyvének apropóján.
 
Paolo Genovese filmje hét hozzánk hasonló nő és férfi, Mihalec Gábor könyve pedig egy őszinte férj és a terapeuta szemszögéből boncolja a témát. Interjúalanyom tapasztalata szerint tízből hat-hét házasságban megszegik a „jóban-rosszban” esküt, de vajon mit jelent ez a szám? Azt, hogy a férfiak és nők hatvanöt százaléka megcsalja a párját, vagy csupán annyit, hogy ők azok, akik be is vallják? Csak van valami védelmi fegyvere annak a reménnyel kecsegtető maradék három-négy párnak! Garancialevél ugyan nincs, mégis micsoda megkönnyebbülés azt egy párterapeutától hallani, hogy kezünkben van a megelőzés hatalma.
 
Rögtön a könyv első oldalain megosztod, milyen sokként ért benneteket, amikor fiatal házasként a baráti körötökben valaki megcsalta a feleségét. Azt írod, hogy elveszítettétek az ártatlanságotokat, merthogy senki nem garantálja, hogy ez velünk nem történhet meg. Muszáj elveszíteni az ártatlanságunkat?


 Sok mindent illene tudnunk, amivel azonban nincs konkrét élményanyagunk, annak nem mérjük fel a  súlyát. Amikor egy megcsalás ennyire közel kerül hozzánk, akkor elkezdjük visszafelé forgatni az idő  kerekét, és felismerjük, hány állomás előzte meg a konkrét eseményt. Eszünkbe jut, hogy az illető itt  egy kicsit túl messzire ment, ott meg elsütött egy kétértelmű megjegyzést, aztán kettesben utaztak az
 férfi autójában, és a sokkoló hírt kezdjük nem önmagában látni, hanem egy hosszú eseménysor utolsó  láncszemeként. Ez azért fontos, mert kezünkbe adja a megelőzés hatalmát. Ha mi magunk nem  szeretnénk hasonló helyzetbe kerülni, akkor az odavezető lépcsőfokokat sem szabad megmásznunk.  A legtöbb ember erre nem jön rá magától, kell egy meg- vagy éppen felrázó tapasztalat.
 
 Ha a statisztikák szerint átlagosan több az érintett pár, milyen indíttatásból írtál preventív könyvet,  a terápiás megközelítés helyett?
 Miután már huszadik alkalommal hallgattam végig ugyanazt a sztorit csak más szereplőkkel, a  fejemhez kaptam: „Hát, nem lehet igaz, hogy az emberek újra és újra ugyanazon a banánhéjon  csúsznak el! Ennek az egésznek van egy koreográfiája!” A végighallgatott történetek mind arról  győztek meg, hogy a felek magatartásából és a kapcsolat állapotának változásaiból előre meg lehet  jósolni, hogy a megcsalás előbb vagy utóbb be fog következni.
 A könyv abból az indíttatásból született, hogy az esetekből leszűrt tanulságok talán sok pár életét  tehetik jobbá, hiszen csírájában elfojthatják azokat a folyamatokat, amelyek fává nőve sok fájdalmat  okoznának.
 


Azt mondod, hogy a megcsalás egy folyamat végállomása, nem egy egyik percről a másikra bekövetkező váratlan. Véleményed szerint, mik azok az állomások, amik felett a párok gyakran elsiklanak?
A megcsaláshoz vezető út akkor kezdődik el, amikor a társam megszűnik a legfontosabbnak lenni számomra. A kettőnk világa, a „MI” sérülékennyé válik, és olyan információk kezdenek el ki- és beáramlani a fellazult határokon keresztül, amelyek csak kettőnkre tartoznának. Lassan megjelennek a kis ártatlan titkok. Egy kis csetelés, egy kis önbizalom-növelő flörtölés, kétértelmű megjegyzések, amelyekre bármikor rá lehet fogni, hogy „rossz az, aki rosszra gondol”.
Sokszor átlépésre kerülnek olyan határok, amelyek mindaddig védelmet nyújtottak. A férfi kettesben utazik egy kolléganőjével a saját autójában — megjegyzem, a férfi autója a történetek nyolcvan százalékában közös szál. A nő puszta kíváncsiságból regisztrál egy társkereső oldalon, csak hogy lássa, mennyit ér még a „piacon”. Aztán ott van a céges csapatépítő tréning, ahol egy-két pohár ital után egyszer csak...
Ezek csupán a legtipikusabb példák, amelyekbe lépten-nyomon belebotlok. John Gottman, aki behatóan vizsgálta a témát, huszonöt állomást tudott azonosítani a konkrét szexuális megcsalás előtt.
 
A könyvedben a belső világodba is beavatod az olvasót, ami szokatlan egy terapeutától. Miért engeded ennyire közel magadhoz az olvasót?
Magam is sokat vívódtam, hogy szabad-e mindezt a közönséggel megosztanom. Végül mégis úgy döntöttem, hogy brutálisan őszinte leszek. Lehet egy témáról úgy beszélni, mint ahogy a fehérköpenyes kutató teszi az asztalra kiterített békáról, de lehet úgy is, hogy te vagy a béka. Számomra a könyv megírása egy mélyreható belső önismereti utazás is volt egyben. Terapeutaként vallom, hogy egy másik ember helyzetébe olyan intenzitással tudom beleélni magam, amilyen mélységig a saját történeteimmel hajlandó vagyok szembesülni.
Ugyanakkor az is vezérelt, hogy a szakemberek gyakran „fentről” szólítják meg a hozzájuk forduló érintetteket, pedig a suszter cipőjén ugyanúgy találni lyukat. A könyv lapjain hiteles szakemberként szerettem volna bemutatkozni, aki vállalja a hibáit, tanul belőlük, és megéli mindazt, amiről beszél.
 
Arról is írsz, hogy neked személyesen milyen határokat kell húznod a hűség érdekében. Előfordul, hogy neked máshol vannak a határaid, mint a feleségednek, de egyikőtök a másik kedvéért, beljebb teszi a „kerítést”? 
A munkámból kifolyólag sok emberrel találkozom, mély érzelmekről beszélünk és úgymond hivatali kötelességem beleérzőnek és figyelmesnek lenni. Előfordul, hogy egy hölgy a terápiás ülés során több figyelmet és kedvességet kap tőlem, mint amennyit a férjétől vagy az apjától valaha kapott. Mivel számomra nagyon fontos, hogy mind Dóri, a feleségem, mind a klienseim tökéletes biztonságban érezzék magukat, ezért bizonyos esetekben szándékosan távolságtartóbb vagyok, mint ahogy az a személyiségemből fakad.
 
A rendelődet felkereső házaspárok közül tízből átlagosan hat-hét pár érintett a megcsalásban. Min múlik az, hogy ezek közül a házasságok közül melyik megmenthető?
Gyakorlatilag az első pillanattól kezdve gyűjtöm a jelzéseket arra vonatkozóan, hogy sikeres lesz-e a közös munkánk vagy sem. A fő kérdés az, hogy kész-e az adott pár arra a leckére, amit ez a fájdalmas életesemény tanítani akar nekik. Ha a megcsaló fél folyamatosan hárít, bagatellizál, másokat hibáztat a tettéért, a megcsalt fél pedig megelégszik azzal, hogy biztonságos környezetben kiengedje a haragját a párjára, de nem akar megbocsátani és részt venni a kapcsolat újraépítésében, akkor gyengék az esélyek. Nyilván a megcsalás maga a megcsaló fél felelőssége, abban azonban, hogy a kapcsolatuk sérülékennyé és támadhatóvá vált, mindketten egyaránt felelősek. Ahol ezt belátják, és kölcsönösen felelősséget vállalnak a kapcsolatuk kudarcáért, ott a megcsaló eljut az őszinte és leplezetlen bocsánatkérésig, a megcsalt fél pedig megbocsát és lemond arról a jogáról, hogy a jövőben az őt ért sérelmet felemlegesse a másiknak. Itt azonban még nincs vége a történetnek. Meg kell tanulniuk más módon működtetni a kapcsolatukat, hiszen, ha mindent úgy csinálnak, mint tegnap, akkor holnap ismét odajutnak, ahol ma tartanak. Épp ezért, stratégiákat dolgozunk ki a kapcsolatuk újfajta, sokkal tudatosabb működtetéséhez.
 
Az jó fokmérője a hűségnek, hogy mennyire merünk kínos kérdésekről leplezetlenül beszélgetni?
Az őszinteség fontos fokmérője a kapcsolat minőségének. Ahogyan a politikusoktól elvárom az üvegzsebet, úgy a társamtól az üvegszívet, amennyiben magam is azt adom neki. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig mindent leplezetlenül meg kell osztani. Tudniillik, mi van akkor, ha az egyik félnek volt egy erotikus álma, amelyben valaki más is szerepelt? Mi a helyzet az olyan gondolatokkal, amikor egy pillanatra mindenből elegünk van, és legszívesebben világgá mennénk? Ahogy Arnold Lazarus mondta, ha a teljes őszinteség A-tól Z-ig tart, akkor a jó házasságban az őszinteség A-tól V-ig. Ez nem mentség a titkolózásra, hiszen fontos benne lennünk egymás világában, de nem feltétlen tesz jót, ha minden kósza gondolatról beszámolunk. Mert lehet, hogy az számunkra semmit nem jelentett, a másiknak viszont gyökeret verhet a fejében.
 
Azt még említsük meg, hogy a könyvedhez egy tréning is kapcsolódik.
Az Intimitástréning kifejezetten a szexualitás témakörét dolgozza fel hatszor másfél órában, sok gyakorlattal és valós történettel. A férfiak számára talán ijesztőnek tűnhet egy idegen előtt megnyílni, ám a tréning biztonságos közeget nyújt érzelmeik megosztásához, hiszen az előadásokhoz kapcsolódó feladatokat mindenki a társával kettesben dolgozza fel. A tréningről a www.intimitastrening.huoldalon lehet többet megtudni.
 
Fekete-Sipos Márti
2017-04-10 20:39:02
Új hozzászólás
0 Hozzászólás

;